talán tizennyolc éves lehettem, amikor az első saját lekváromat befőztem még otthon, ez volt a mirabelle, azóta is nagy kedvencem

persze igazából nem ez a faj a mirabelle, mert az sárga, és ilyen nagy, de nekem már ez marad a neve. A környékünkön is most érik, de apáméknál is rogyásig a fa, úgyhogy szedtünk öt kilót. (meg összehasonlításnak a pici sárgából is)

Mivel nem magvaváló, első este két kilót tudtam nagy nehezen kimagozni, úgy hogy mindegyiket negyedelem, aztán leválasztom a magról késsel, aztán másnap olvastam hogy csak felezni kell, és majd mikor fő, feljön a tetejére a mag, úgyhogy a maradékkal már így jártam el

...ami igazából átverés volt, mert csak azt értem el hogy egyesével kellett kihalászgatni a magokat úgy egy óra alatt a rotyogó lekvárból. (simán nem lehet kiszűrni, mert akkor kiszűrődnek a héjak is, amit pedig nem kéne)

de végül lett 12 üveg gyönyörű, narancsos-rózsaszínes áttetsző lekvárom, egész friss, citrusosan savanykás, gyümölcsös, szilvás ízzel. Fantasztikus!