Gyerekkoromban egy ideig rettenetesen utáltam az orgonát, mert egyszer kitaláltuk hogy megpróbálunk belőle parfümöt főzni, és nemcsak hogy csúnya kudarcot vallottunk, de valami elviselhetetlenül büdös lett az orgona egy idő után a főzővízben, és ennek a szagnak a nyoma kísértett később sokáig amikor egy bokor közelébe értem. Majdnem húsz év kellett hogy kikopjon a szag, hogy elfelejthessem az összes kellemetlenséget, és újra csak a finom illatú, törékeny virágot lássam.

Mikor megtudtam hogy ehető, rögtön felkerült a főzendők listájára, de azért eléggé tartottam tőle hogy megint rettenetes szagok fogják a konyhát uralni, de ez szerencsére nem igazolódott be.

Az orgona - ha lehet - még inkább szezonális, hiszen nagyon gyorsan jön a bimbó, nyílik ki, majd hervad el. Pont el kell kapni a félig-háromnegyedig nyílt állapotot.

Utána nincs más dolgunk csak hogy leszedegessük a virágokat a zöld szárukról. A nyílt virágok egy kis szerencsére pont kicuppannak a milliméteres kis csészelevélkéből, de van hogy az is vele szakad, akkor azt le kell csippenteni. Azt vettem észre hogy egy nap állás jót tett a leszedett virágfürtöknek: a szár kicsit hervadni kezd, és még jobban elengedi a szirmokat.

Ha nem tudjuk azonnal feldolgozni a leszedett fürtöket, érdemes egy tálba tenni őket egymás tetejére, és ilyenkor csak a felső réteg hervad el, az alsók egész sokáig - de másnapig tuti - nem hervadnak el.

A recept alapötletét Makacska receptje adta, ezt variáltam most.

Hozzávalók:

2 liter térfogatnyi pucolt orgonavirág szirom (jól megpakolva)

1,5kg cukor

2 l víz

1 narancs leve

2 citrom frissen préselt leve és magjai

A vizet és a cukrot összekeverjük egy lábasban, és először lassú tűzön kevergetjük amíg el nem olvad, majd forrásig hevítjük. Ekkor beleöntjük a virágszirmokat, és lassú tűzön majdnem a felére beforraljuk. Elzárjuk a lángot és estére pihentetjük.

Másnap beleöntjük a két citrom és a narancs levét és beletesszük egy kis vászonzacskóba a facsarás közben kapott magokat is. Alaposan átkeverjük és közepes lángon egyszer jól átforraljuk (én sokáig forraltam, ezért kicsit viszkózusabb, cserébe kevésbé illatos és a színét is vesztette). Majd sterilizált üvegekbe töltjük és dunsztoljuk.

Az éjszakai pihentetés után a szirmok teljesen átlátszóak lettek, egészen fantasztikus textúrával. Mintha lila mézben sok átlátszó virágszirom lenne.

Ez volt az első kísérletem volt az orgonával, az biztos hogy lesz még máskor is,  nagyon izgalmas vele dolgozni de legközelebb biztosan zselésítővel (és akkor kevesebb cukorral), mert itt a hosszú főzés elvette az illat nagy részét. Cserébe alig tudom kifacsarni a kanalat a többiek kezéből.

és egy bónuszkép a gyönyörű fehér orgonáról: