már tavaly is készítettem, akkor is ennek a receptnek alapján, mert ez állt a legközelebb ahhoz az ízhez amit még gyermekkoromból őrzök: az orosz zölddió befőtt, az akkori kor egy ritka gasztronómiai különlegessége (a bulgár kagylókonzerv mellett), ami persze akkoriban inkább mint "szükség idején minden ehető" felkiáltással kerülhetett először kipróbálásra még amikor ezt először valaki kitalálhatta, legalábbis a családi anekdoták között is szerepel némiképp elborzadt hangon elbeszélve hogy nagymamám a háború idején az éhínségkor zölddiót(!) meg csigát(!) volt kénytelen enni és készíteni a gyerekeknek... Nem tudom hogy vigasztalta-e volna a tudat hogy később ezek milyen kulináris csemegék lettek.

Sok munka van vele,  de kezdjük is rögtön az elején:

GUMIKESZTYŰ! enélkül még csak ne is gondoljunk a dióra, annyira fog, és gumikesztyűből is érdemes strapabírót venni.

Szerezzünk be sok körülbelül június elején zölddiót , ami akkor jó még, amikor egy villával, vagy kötőtűvel akadály nélkül átszúrható. Érdemes próbaképp egy-kettőt félbevágni, vagy többször is megszurkálni hogy biztosak legyünk hogy nem kezdett már keményedni a héj belül.

majd mindet megszurkáljuk, vagy villával, vagy kötőtűvel többször. Persze spriccel, figyeljünk erre is oda.  és nem, az én - képen látható - kesztyűm nem volt elég strapabíró, egy hétig járhattam utána fekete gyászkeretes körmökkel.

Ha megszurkáltuk a diókat, egy nagy lábasba/tálba/üvegbe tesszük. Legyen nagy, de azért bírjuk el majd tele állapotában is! Rozsdamentesből, üvegből maradéktalanul tisztítható a dió nyoma, a többinél nincs garancia, ha nincs rozsdamentes, akkor kalkuláljuk bele hogy esetleg megfesti a dió örökre az edényt. Felöntjük vízzel hogy ellepje és innentől kezdve két hétig ez a napi program: minden reggel és este leöntjük róla az áztató vizet és újra feltöltjük.

Közben a diók a szúrásnyomok mentén elkezdenek barnulni, foltosodni, néha habzik is kicsit a dolog, illetve van egy jellegzetes kórház szag amit az ázó dió áraszt. Én szeretem, olyan friss, fertőtlenítős szag.

A két hét elteltével leöntjük az utolsó áztatóvizet, majd friss vizet engedünk rá

a vízbe kb literenként két evőkanál 10%-os ecetet teszünk, és ezzel felfőzzük: 10-15 percet rotyogjon. Ekkor feketedik be igazán a dió.

Majd leszűrjük és lemérjük a diót és elkészítjük a szirupot:

1kg zölddió

0,5l víz

1kg cukor

12 szem szegfűszeg

fél citrom héja vékonyan levágva, csíkozva

egy narancs héja vékonyan levágva, csíkozva

kis darabka egész fahéj

opcionálisan barna rum (kb 0,25dl)

bátraknak ajánlok egy csipet őrölt borsot és egy másik csipet reszelt szerecsendiót

A cukorból és vízből szirupot készítünk, amibe beletesszük a citrushéjakat és a fűszereket is és amikor rottyant egyet, beletesszük a leszűrt diókat és azzal is főzzük 5 percig.

elzárjuk és egy napot pihentetjük.

Másnap ismét felforraljuk, öt percig forraljuk, ismét elzárjuk és ismét egy napot pihentetjük.

Harmadik nap ismét felforraljuk, majd az öt perc rotyogás után elzárjuk és leszűrjük a szirupot, belekeverjük a rumot (tavaly nem tettem bele, szerintem itt nem létszükséglet, nagyon finom anélkül is). A diót üvegekbe pakoljuk (narancshéj meg ilyesmi mehet vele), és felöntjük a (leszűrt, forrón tartott) sziruppal.

Tipp: a szirup több lesz mint amennyit a dió felvesz, úgyhogy azt palackozzuk külön, nagyon finom, különleges szirupot kapunk így, ami felveszi a versenyt bármilyen juharsziruppal... sőt! érdemes egy kicsivel több szirupot készíteni.

Mindenesetre legalább egyszer az életben érdemes megkóstolni a zölddió befőttet, nagyon különleges, fűszeres édesség!