elfelejtettem fotózni fügefát... a töméntelen sok fügétől rogyadozó fa, a sok fotó, és a végeredmény ez az egyetlen egy kép aminek a jobb alsó sarkában van egy fügelomb teteje...

Igaz a helyiek úgy fociznak a fügével mint mi az árokparti potyószilvával, de azért szerettem volna támogatni a helyi termelőket, de itt angolul csak nagyon kevesen beszélnek, ha már törni kell valamilyen nyelvet, az a német, azt meg most én nem akartam, úgyhogy inkább a google translate-el fordítottam le hogy "én vásárolni 4kg füge. majd csak péntek estére" mert hogy minél később van nálunk a friss füge, annál nagyobb az esély hogy egyben haza is ér. Később szerencsére jött a mi házigazdánk, aki jó angolos, neki mutattam a kis kartontáblámat, ő kijavította ahol kellett, de rögtön át is mentünk a nénihez ahol kiszemeltem a nagy fügefát és már próbáltam neki előtte kézzel-lábbal tudtára adni hogy _majd_ szeretnék venni. Vendéglátóm elmondta, néni nyugtázta, én megnyugodtam.

Később láttam A gyümölcsárus pasast, akinél már tavaly sem volt, de most azért gondoltam hogy inkább rákérdezek. Persze ő se beszélt semmi nyelvet, úgyhogy gyorsan a táblácskámat dugtam az orra alá, amire aztán lelkesen bólogatott hogy oké, majd menjünk akkor pénteken érte. Én úgy voltam vele hogy inkább legyen kétszer négy kiló mint egy sem, úgyhogy mondtam hogy persze-persze, és itt már még jobban nyugodt voltam hogy lesz itt fügelekvárban fürdés otthon.

Aztán elérkezett az utolsó napunk, péntek, mentünk először a gyümölcsárushoz, ott volt két rekesz fügéje, mondtam hogy adja mind, elviszem, összesen öt kiló volt. (hozzátenném, 30 kunát kért érte kilónként, ami 1200 forintnak felel meg. Tudják hogy ki a turista. Azt meg még jobban hogy ki az elkeseredett turista...)
Aztán mentünk a nénihez, aki szépen átrakosgatta a három kilónyit, de aztán még adott egy kilónyit (hozzáteszem ő előtte minden nap a tengerbe dobálta a sok lehullott fügét, mert annyi volt és ugye nem használta fel, ami kellett már megaszalta, ez már csak a másodérés vége volt)

Úgyhogy nagy nyugodtan lefeküdtem aludni hogy van nálam kilenc kiló füge.

Másnapra a nénitől vett mind megrohadt, a gyümölcsárustól vett egynegyede is. Ezeket még ott kidobtam, nem kicsit idegesen, majd bejelentettem B-nek hogy márpedig innen füge nélkül nem megyünk haza, menjünk szedni. Mindezt úgy, hogy a hazamenős napi egy komp délután 1-kor indul, ekkor írtunk 11 órát és még csak félig voltunk összepakolva, de B látta a füstölgő fejemet hogy most nem érdemes vitatkozni velem, úgyhogy sietve összepakoltam, összepakoltuk hazaútra a kocsit, meg magunkat is, majd elhajtottunk a jó kis fügefákig és ott egy fél óra alatt egy kisebb szatyornyit szedtünk.

Aztán persze innentől még 12 órát utaztak már csak utastérben, lábnál volt hely...
a lényeg: összesen kettő és fél kiló füge lett használható a gyümölcsárustól vásároltból, még szerencse hogy volt hozzá a last minute szedett kis zacskónyi. Az érett füge rettenetesen kényes, de erre mindenki figyelmeztetett és persze cöcögtek is rendesen mikor mondtam hogy csak másnap mennénk, de azért arra nem emlékeztem hogy ennyire.

Másnap mikor már itthon voltunk, láttam hogy az Aldiban is lehet kapni fügét, és vettem a fotózáshoz kiegészítendő egy dobozzal, azóta is azon borzongok hogy vajon milyen vegyszer kell ahhoz hogy ennyi ideig ne akarjon megrohadni a füge, hanem bírja a szállítást meg a polcon levést, meg utána napokig a hűtőt is. Vagy milyen szuper tenyészpéldányok...? A lekvárba nem is tettem mert nem voltak olyan zamatosak mint a kis zöld, meg cirmos fügék amiket hoztam.

Hozzávalók:
2kg füge
0,5-0,7kg cukor (vagy xilit)
1 citrom leve

A fügéket alaposan kiválogatjuk, gyorsan átmossuk ha kell és negyedeljük. Feltesszük főni és a gyümölcsök édességétől és érettségétől függően hozzáadjuk a cukrot és a citromlevet.
Sokáig főzzük kis lángon. Nagyon kavargatás-igényes, hamar le tud kapni.
Ha van fröccsenésgátlónk, azt is bevethetjük, ez is köpköd a vége felé mint a szilvalekvárt. Illetve ha szeretnénk hogy ne legyen darabos, akkor botturmixolhatjuk is. Én a végén kicsit beleengedtem, de csak kicsit.
Amikor már elég sűrű állagú, a sterilizált üvegekbe töltjük és dunsztoljuk.

...aztán meg felfaljuk.