hétvégén piknikezni és gombázni mentünk. Piknik szuper volt, Zsófi meg is jegyezte egy kis husi rágcsálása közben hogy "anya, finom ez a piknik!", de a gombákkal már nem volt ekkora szerencsénk, éppen hogy csak egy vacsorára elég őzláb volt. Kocagombászok vagyunk, tutira megyünk: ha nincs lehetőség bevizsgáltatni, csak az őzlábat visszük haza. Ugyan felismerem (és szedtem is) vargányát, tinórut, galambgombát, meg a kedvencem a porcogós csészegomba, de azért 1: ekkora szerencsém általában úgy sincs hogy vargányásba botoljak, és ugye 2: jobb a békesség, és csak a szép nagy őzlábakat gyűjteni.

Meg amúgy is, az őzláb külön műfaj, ha arra áll rá az ember szeme, mást észre se vesz, olyan nagyok és feltűnőek. A gombászás kapudrogja. Gyerekeknek is...

Szárítani szoktam, rettentő aromás lesz az őzláb szárítva, de most a mennyiség miatt csak rántott gomba lett belőle tartárral.

...és a többi dekoratív, de le nem szedett gomba:

ez egy túlérett bimbós pöffeteg pl:

ez erdei manók buszmegállója

ezek meg talán susulykák? sárga kénvirággomba

ez meg talán egy óriási mezei csiperke (erdő mellett, réten találtam):

meg aztán terem az őszi erdő minden mást is (de ezekre már csak rohanvást volt időm, pedig szerettem volna fotózni még, de elkezdett esni az eső.)

Zsófi makkászott közben

este meg gombavacsora... mmmm, mennyei!

remélem, legközelebb több sikerrel járunk, mert jó lenne még őzláb szárítani, vargányáról nem is beszélve, de asszem már erősen bilibe lóg a kezem