eredeti nevén: seville orange marmalade ... na, így máris jobb.

és akkor ez itt az első blog.hu-s éles bejegyzés, mert a freeblog több napja haldoklik ...megint. Az utolsókig hűséges voltam, de most már muszáj lépni, így nem lehet hogy hol van szolgáltatás, hol nincs, erre nem lehet építeni...

naszóval keserűnarancs. Az úgy volt, hogy Giuseppe megint szólt hogy lesz keserű narancs és most nem vettem idén másfélét, ezt viszont nagyon szerettem volna kipróbálni, tehát egyből lecsaptam az ajánlatra és rohantam egy ládával venni. A keserű (avagy Seville) narancs az igazi, eredeti angol marmalade alapja. 

...és igazából mindenki ismeri, aki evett már töltetlen narancsos cukrot, vagy belenyalt töményen a jaffa szörpbe, : picit kesernyés, savanyú narancs íz, meglepően ismerős, pedig ugye sosem ettem én se ezelőtt keserű narancsot frissen. A húsa friss, savanykásan narancsos, a közbenső hártyák keserűek mint a grapefruitnál is. Sok magja van és hihetetlen pektindús.

Receptnek egy autentikusat gondoltam elsőre, úgyhogy a BBC Goodfood-os Ultimate Seville Orange Marmalade-ra esett a választásom, ami igen csak jó döntésnek bizonyult.

Hozzávalók:

1,3kg kezeletlen keserű narancs

2 citrom leve

2,6kg cukor

2 liter víz

A narancsokat alaposan megmosom, majd felteszem 2 liter vízben főni. Igen, egészben! Ha kell, teszek rá valamit (pl tányér) hogy ne ússzanak. Amikor forr, takarék lángra teszem és fedő alatt főzöm legalább két órát, ameddig egy villát könnyedén bele tudok szúrni.

Amikor puhák, leöntöm a főzővizet egy másik lábasba, majd megvárom míg kihűl annyira a narancs hogy tudjak vele dolgozni, és félbevágom mindet. Egy kanállal alaposan kikaparom a belsejét. Meglepően könnyen megy ez, igen haladós munka.

A kikapart belső részeket és magokat a lábasban lévő főzővízhez adom és felteszem főni. A recept szerint a legelején kell beletenni a citromlevet, nekem bevált hogy a citromokat alaposan kifacsartam és a facsaróban található rostokat és magokat is itt tettem bele a lábasba a citromok levével együtt. Hat percet forralom, majd elzárom és átszűröm. Lehet muszlinon keresztül is, de nekem elég volt ha szitán átcsorgattam, és nem nagyon nyomkodtam bele a kesernyés részt már.

A kikapart héjakat pedig nagyon vékonyra felszeletelem. A legjobb az vált be, ha a negyedeltem és úgy kezdtem el gyufaszál vastagságúra vágni, így biztos nem lettek túl hosszúak a csíkok, illetve elég egységes lett az összes  héj.

Az átszűrt léhez teszem a cukrot, elkeverem jól, hogy feloldódjon. Nagyon soknak tűnik a cukor, próbáltam csökkenteni, de nem érdemes, elég keserű a narancs ahhoz hogy kelljen bele ennyi. Kicsit alá is lehet gyújtani, hogy oldódjon a cukor, de kevergessük, mert gyorsan lekap. Beletesszük a héjdarabkákat is, majd nagy lángon, habosan forraljuk kb 20 percig, meg-meg keverve (könnyen leég!) amíg egy hideg tányérra cseppentve már a szilárduló dzsem ráncosodik ha az ujjunkkal beletúrunk.

Sterilizált üvegekbe töltjük és dunsztoljuk.

Ha kicsit lekapott, akkor is tegyük üvegbe, nekem külön tetszik amikor karamellizálódik, gyártottam idén ilyen is, a kesernye mellé jól elfér a karamellizálódás füstössége is. Már csak pipadohány kellene bele. vicceltem.

Azt kell hogy mondjam hogy tudtak valamit ezek az angolok.. fantasztikus finom, napsütéses narancsos, ugyanakkor nagyon nem gejl, igazi felnőtt lekvár ez. Azaz marmalade. Érdemes nekiállni, bonyolultabb leírni mint végigfőzni. Az eredeti recept kettéveszi a lekvárt és még ezt a mennyiséget is két részletben főzi, biztos ami biztos, de szerintem ha odafigyel az ember, egy szuszra is lefőzhető. 

.

.

.

.

.