három évvel ezelőtt készítettem az első kökénylekvárt karácsonyi ajándéknak, akkor még gyerek(ek) nélkül. Még szerencse hogy ilyen régen, mert elfelejtettem hogy miért is nem jobban elterjedt ez a lekvár: tövises a bozót, hideg van és ráadásul emberfeletti átpasszírozni szitán az egész lekvárt. De mégis megéri az összes fáradtságot, mert ilyen egyedi íz nem sok van: fanyar, édes, vad, szemcsés és mégis selymes.
Érdekes módon most sokkal több olyan bokrot láttam amin csak nagyon kevés, vagy egyáltalán nem termett, nem tudom mi lehet az oka. Viszont amin van, azok jó sok, érdemes elindulni, még biztosan van!
A recept viszonylag egyszerű: szedjünk jó sok kökényt, majd tegyük fel kilónként 2-3dl vízzel főni. Közben érdemes krumplinyomóval néha jó erősen belepiszkálni hogy minél inkább váljon le a hús a magról. Kb fél óra-óra múlva, mikor jól szétfőtt már, levesszük a tűzről, kicsit hűlni hagyjuk, és fém szitán egy kanál (vagy merőkanál) segítségével kis adagonként átpasszírozzuk. A kapott gyümölcsvelőt literenként 60-70 deka cukorral feltesszük lassú tűzre. Kevergetjük amíg a cukor el nem olvad, majd nagy lángra tekerjük és forraljuk. Kanáltesztig, de ez elég hamar elérkezik, mert magas a pektin tartalma a kökénynek. Sterilizált, meleg üvegekbe töltjük, és dunsztba tesszük.
Utolsó kommentek