annyit énekeljük a gyerekekkel a Weöres verseket, hogy nem csoda, ha rögtön ez ugrik be: 

Mély erdőn
Ibolya-virág,
Elrejt jól
A boróka-ág.
Minek is rejt az az ág,
Gyere, tágas a világ,
Mély erdőn
Ibolya-virág.

...még emlékszem hogy az én óvodai korszakomat is meghatározta ez a versike, de így, hogy most szombaton borókát néztünk a (sajnos már csak volt) ősborókásban, másnap meg ibolyáztunk a bükkben, így külön jól összejött.

Fantasztikusan sok ibolya volt apósomék kertjében, mind illatos. Tavaly is szerettem volna készíteni már, de pont lemaradtam a szezonról.

Hozzávalók:

Illatos ibolya - fél literes edény legyen púposan tele, persze nem nyomkodva)

7-8dl víz

a citrom leve (átszűrve)

400gr cukor

1 zacskó 3:1 dzsemfix

Van sokféle ibolya, sőt védett is van közte, de amire szükségünk van, az illatos ibolya (Viola odorata) az nem védett és nagyon egyszerűen megállapítható hogy az-e az: messziről árasztja a finom ibolyaillatát.

Ebből szedjünk bő fél liternyi, lehetőleg teljesen kinyílt virágot, minél tisztább helyről és minél sötétebb szirommal. Dobozban szállítsuk, ne zacskóban hogy minél kevésbé törjön. Figyeljünk az apró bogarakra is és az ibolyákat minél hamarabb dolgozzuk fel.

Tegyük egy tálba (műanyag vagy üveg) az ibolyákat, majd egy edényben forraljuk fel a vizet. A lobogó forró vízzel öntsük le az ibolyákat, egy kanállal keverjük meg, hogy biztosan minden virág a víz alatt legyen, majd hagyjuk ázni, minimum kettő órát, maximum egy éjszakán át. 

Másnap szűrjük le az áztató vizet, ami ekkora kékeszöld lesz, a benne ázó szirmok meg majdnem fehérek

A lének fél liternek kell lennie. Öntsük egy nagyobb lábasba a furcsa színű, de illatos levet, majd öntsük hozzá a szűrt citrom levet és máris jön a varázslat: gyönyörű lilás lesz a levünk. Adjuk hozzá a cukrot és a dzsemfixet is és sűrűn kevergetve forraljuk fel. Vigyázat: nagyon felhabzik! Körülbelül fél percig forraljuk erősen, majd zárjuk el a gázt, hagyjuk hogy a habzás megszűnjön, pár percet hagyjuk hűlni, akkor a maradék habot kanalazzuk le.

Sterilizált üvegekbe töltjük és dunsztoljuk.

Az ibolya háromszor elvarázsol: először mikor a kertben csodáljuk, majd mikor a főzete kékről lilára vált és utoljára akkor, amikor az illatát ízbe oldja át. Amikor ehető lesz az a finom ibolyaillat. Lehetne turmixolni is a virágokat, hiszen az ibolya szára és levele is ehető, de mennyivel jobban illik ehhez a légies növényhez az áttetsző zselé forma...

.

.

.

.

.

.