Idén is sikerült szereznem meggyet abból a finom balatonfelvidékiből amit tavaly is vettem egy ismerősömtől, amikor megtértem és felnőttem: cseresznyeszerető emberből meggyes ember lettem. Semmi savasság, csak hűsítő friss íz, sokkal jobban esik már mint a csömör - és nem mellesleg sajnos szinte mindíg kukacos - cseresznye.

Rum nélkül sima meggylekvárként is nagyon finom, de így egy kis plusszal mindenkit garantáltan levesz a lábáról.

Hozzávalók:

2,5 kg meggy
1 citrom leve
1 ek bourbon vanília esszencia (nem aroma. ha nincs, akkor jöhet vaníliarúd)
60dkg cukor
1 csomag dzsemfix 3:1
2dl rum (Bacardi Black)

A meggyet megmossuk és alaposan kiválogatjuk, a nyomódott, ütődött és beteg szemeket kiszedjük és ha került bele éretlen, azt is érdemes. Kimagozzuk és ellenőrizzük a magozást, majd egy tálba tesszük és ráöntjük a cukrot, lefedjük egy folpack darabbal közvetlenül a meggyet és állni hagyjuk (ha túl meleg lenne a lakásban, akkor hűtőben)
Másnap lábasba öntjük és hozzátesszük a citrom levét is és lassú tűzön felforraljuk állandó kavargatás mellett. Sajnos a meggy nagyon habzik, úgyhogy nem nagyon lehet elmozdulni a lábas mellől. Forraljuk 15-20 percet majd elzárjuk és pihentetjük újabb egy napot.
Harmad nap a hideg/szobahőmérsékletű lekvárunkba beletesszük a vanília esszenciát és belekeverjük a csomag dzsemfixet, ezzel kicsit szilárdabb lekvárunk lesz, nem kell sokáig főzni és nem lesz folyós. Állandó kevergetés mellett felforraljuk és öt percig forraljuk, majd hozzáöntjük a rumot és még egyszer utoljára átkeverjük és sterilizált üvegekbe töltjük és dunsztoljuk.

Nem kell bele dzsemfix ha nem akarjuk, egész egyszerűen akkor csak tovább kell főzni a második nap a kívánt állag eléréséig.

Ennek a lekvárnak jót tesz az állás hogy jól átvegye a meggy a rum ízét a rum meg a meggyét. Aztán lehet önmegtartóztósat játszani amint kibontjuk az első üveggel.... úgyse megy.