Eszter megkért arra, hogy irjak a finn befözésröl, miután a Befözünk címü facebook csoportba küldtem két receptet. Gondoltam, hogy egy kicsit hosszasabban írok az itteni szokásokról, hogy jobban érthetö legyen -- és ha valakit érdekelnek az itteni szokások.
Mivel sokkal északabbra vagyunk, nem olyan gazdag a gyümölcsválaszték, söt az országon belül is óriási különbség van. A kerti gyümölcs közül (az ország déli felében) van ribizli, egres, alma (savanyúbb mint a magyar), rebarbara, eper, málna stb.; Dél-Finnországban szilva, ringló, meggy és körte is. Az erdei bogyókat bárki bárhol szedhet, és igen népszerü az, hogy az emberek elmennek az erdöbe, és vödörszámra szednek fekete és vörös áfonyát, tözegáfonyát, vad málnát és mocsári málnát.
Erröl részletesebben magyarul a budapesti finn nagykövetség cikkében.
Talán legjobban eltér a magyar szokásoktól az, hogy rengeteget szoktunk mélyfagyasztani. Egész egyszerüen magában (vagy egy kis cukorral) mélyhütöbe vágjuk az erdei bogyót, nehogy elvesszen a vitamin és más értékes anyag. Például az erdei fekete áfonya superfoodnak számít, viszonylag rövid idö alatt terem nyáron, amikor éjjel is világos van... A finnek amúgy is elég egyszerüen szoktak megoldani a dolgokat, fölösleges macera nélkül. ;) Ugyanúgy szokás mélyfagyasztani a frissen sajtolt leveket (juice), de van, aki pasztörizálja is.
A befözésnél leggyakoribb a szaraz dunszt, és pl. a finn eper- vagy málnalekvár alapjában nem nagyon különbözik a magyartól. Tartosítószereket nem nagyon használnak, de vannakazért direkt befözésre szánt cukrok, amelyek pektint tartalmaznak, hogy sürübb legyen az állag. A magyar recepteken nagyon csodálkoztam azon, hogy miért kell takarókba beburkolni a lekvárral teli, még forró üvegeket -- nem szoktuk, hanem a szobahömérségben kihülhet, utána megy a pincébe (kamra nem létezik, söt az emeletes házakban is van minden lakónak kis helyisége az alagsorban,
hillokellari,
hillo = lekvár,
kellari = pince, mostanában inkább sportcucc tárolására használják és a boltban veszik a lekvart, szörpöt...)
Mindenféle szörpöket szoktak fözni a háziasszonyok, a fent említett gyümölcsböl, az ilyen gözszörpfözövel, amit finnül
mehumaija-nak vagy
mehuliisa-nak ("Szörpös Mari" vagy "Szörpös Erzsi" ::O) neveznek. Erröl majd késöbb külön írok, mert egész más történet.
Közlök itt pár receptet, amely érdekes lehet a magyar befözök számára, mert egy kicsit más talán. Az elsö recepthez tudni kell, hogy a mocsári málna (
Rubus chamaemorus; tözegmálna, mocsári hamvas szeder, több neve van
) igen finom és egészséges, "az erdei bogyók királynöje", csak északon van belöle sok, és elég munkás szedni. Magam sose szedtem, mert nem volt ott ahol nöttem fel (Kuopio környéke). Csemegének számít, a boltban egy 40 dkg-s üveg simán 7-10 euróba kerül, és abban is 50-60 % cukor. Azért kitaláltak "pótlót", színre valamennyire hasonlít, és íze... hát nem tudom mennyire, de mindenképpen finom. A mocsári málnának nagyobb a magja mint a rendes málnának, benne sokták hagyni (de létezik szürt lekvár is, a boltban kétszer annyiba kerül mint a normális), söt hozzátartozik, hogy egy kicsit... nem tudom, mi a jó magyar szó... mindenképpen az a fö, hogy ne legyen túl sima, hanem minéll jobban hasonlítson a nyers bogyóra. Az egres magja persze más színü (sötét ellentétben aranysárgával), de jól szolgál.
"A SZEGÉNY EMBER MOCSÁRI MÁLNA LEKVÁRA"1 kg reszelt sárgarépa
1/2 kg tisztított sárga egres
1/2 - 3/4 kg kristálycukor
4 dl víz
A répát, egrest és vizet addig fözzük, amig puhul a répa. Hozzatesszük a cukrot, és még 10 percig fözzük. A habot eltávolítjuk. Sterilizált üvegekbe rakjuk, és hüvös, sötét helyen tároljuk. Van, aki pektines cukorral készíti, mert akkor a lekvár állaga még jobban hasonlít a mocsári málnára, de sima cukorral is lehet.
---
A másik recept azért különleges, mert a sima cukor helyett kockacukor van benne. Sima cukorral is lehet készíteni, attól semmiképpen nem romlik el, de az gyorsabban olvad el, és amiatt vizesebb lesz az állaga, és nem tartja be olyan jól a színét, ízét, állagát. Itt van róla egy kép.
"KOCKACUKROS VÖRÖS ÁFONYA"
- 7-8 l tisztított vörös áfonya
- 3/4 kg nagyszemü kockacukor
Nagy edényben (pl. 10 literes fazék vagy vödör) durván törjük össze az áfonyát pl. krumplitörövel, hogy valamennyi levet enged ki magából (ne túl simára törd, nem pürét készítünk itten!) Tesszük hozzá a kockacukrot, és párszor keverjük, nem alaposan hanem inkább "lustán"! Szobahömérségben hagyjuk 8 órára, és kétóránta megint keverjük lustán. Tiszta üvegekba öntjük (müanyag vagy kerámia is jó, van aki a vödörben hagyja), persze kupakkal zárjuk, hidegben tároljuk (hütö, kamra, pince). Rengeteg pektint tartalmaz a vörös áfonya, azért nem romlik el.
---
Ahogy észrevette mindenki, itt csak az "édesekröl" beszéltem, nehogy túl hosszú és zavaros legyen az írás. Nagyobb különbség az uborka és olyasmi terén van, itt a finnek inkább az orosz hagyomány szerint föznek be. Pár termék kivételével a magyar savanýuság sokkal jobban ízlik. Majd arról is késöbb írok!
Utolsó kommentek