...mivel úgysem tudtam volna csak úgy visszatérni egy ekkora kihagyás után, legyen az igazán rendhagyó, se nem lekvár, se nem őszi/téli:

nyári, tengeri sashimi.

Immár negyedik éve megyünk vissza újra és újra Korculára, szeptember elején, és mint most is, szedtünk megint karobot, megcsodáltuk hogy mennyire nem volt szinte semennyi olajbogyó sem, mert őket is ugyanúgy sújtotta a nagy nyári szárazság, még zöldek voltak a mandarinok is és a gránátalmás is.

Viszont a szomszéd néni minden délelőtt a házuk előtti öbölben kotorászott, vödörrel, késsel felszerelkezve, engem meg majd' megevett a kíváncsiság hogy mégis mi a fenét gyűjtöget, mert egyértelmű volt hogy ebédhez viszi. A sünöket már láttam hogy eszik, de ez valami más volt. Aztán egy nap nem bírtam tovább, odamentem hozzá amikor épp egy nagy vödör sünt pucolt hogy megkérdezzem hogy mit hogyan készít és mi az a titokzatos dolog amit szokott szedni.

Másnap a tanultakat kamatoztattam is, egy délelőttöt én kotorásztam végig az előttünk lévő öblöt, majd hívtam férjemet fotósnak. 

Az öböl:

a sünök a kövek között:

Sünök még:

balra a fiúsün (ez nem ehető), jobbra a lány (az igen. pontosabban csak az ikrái).

A színük az elsődleges árulkodó jel, a fiú minden esetben teljesen fekete, a lány barnás vagy lilás. Hogy miért ilyen kusza a képen a tüskéje a lánynak azt nem tudom, illetve ő menekülne, a kérdés hogy a fiúnak miért nem kusza. A másik jó nyom hogy melyik a lány, az pedig az, hogy a lány sünök ilyenkor elkezdenek álcázni, azaz mint itt is látszik, egy kavics meg egy hínárdarab van rajta.

Szedünk egy vödörnyit, majd egy jól takarítható helyen (lehetőleg még ott a parton egy stégen) egy deszka és egy nagykés segítségével megpucoljuk. 

Első lépés: hátára fordítjuk és a has közepénél beszúrjuk a kés hegyét:

Majd mintha csak tortát szeletelnénk, végigvágjuk:

Utána kettévágjuk:

és íme, a kettévágott sün:

A narancssárga részei az ikrák, az ehető.

Óvatosan kivesszük belőle:

Kicsit át is moshatjuk, nehogy tüske kerüljön közé, és jóétvágyat:

(igen, ez picike darab, sok sünből sok lesz, illetve más és más "hozama" van a sünöknek fajtától függően)

És akkor a másik, amit a néni mesélt, az pedig ez a kagyló:

Biztos mindenki látott már ilyet, aminek csak egy "oldala" van, rászívja magát hermetikusan a sziklára. Nos ehhez is csak egy vödör meg egy nagykés kell. Egyszerűen alá kell nyúlni a penge hegyével és leszedni.

majd kikanyarítani a késsel a héjából és már ehető is. Ha sokat gyűjtünk akkor pedig kiváló rizottót lehet belőle főzni, amit amúgy aranyárban mérnek arrafelé.

A sün és a kagyló közül nyersen nekem a kagyló finomabb volt.

...és hogy ne maradjunk növények nélkül ma sem, egy csokor frissen szedett babérlevél: