már tavaly is készítettem, akkor is ennek a receptnek alapján, mert ez állt a legközelebb ahhoz az ízhez amit még gyermekkoromból őrzök: az orosz zölddió befőtt, az akkori kor egy ritka gasztronómiai különlegessége (a bulgár kagylókonzerv mellett), ami persze akkoriban inkább…

magyarázom a bizonyítványom. az úgy volt hogy én rettenetesen régóta készülök már hogy akkor megyek szedni természet lágy öléről sok sok medvehagymát. Aztán a szeszélyes sors három láda piacról megmaradt rámtukmált medvehagymában manifesztálódott, pedig én esküszöm…

Ma a szirupot még egyszer utoljára felfőztem, most már a fehér rummal, és rákanalaztam a dióra, úgyhogy ezennel ez is készen van. Párnak van is már gazdája, úgyhogy igazán véges a készlet. A maradék szirupot kicsit még beforraltam, és átszűrtem, mert B szerint finomabb mint a…

a két hetes váltott vizes ázás után elkezdődött végre a szebb része a zölddió befőttnek: a szirup, amibe ilyen ínycsiklandó hozzávalók kerültek: meg maga a dió, ami immáron ilyen korom fekete lett: ...és az első felfőzés közben: ...aztán szép lassan…

bevallom férfiasan, elszámoltam a citromfű mennyiségét, mert sokkal többre emlékeztem apóséknál, és közben csak két adagra való mennyiség volt, úgyhogy féltem egy darabig hogy nem lesz elég szörp, de ma szerencsére hozott B egy nagy adagot, úgyhogy már a hűtőben az…