ez pedig japánbirs japán módra elkészítve, azaz japánbirs likőr.

Igen, ez az a csodaszép bokor tavasszal, azzal a tengernyi sok kis piros virággal. Sajnos nincs róla virágzós képem, csak ez az őszi, már termésekkel, de a wikipedia ezt is megmutatja. Nekem is csak pár éve tűnt fel hogy őszre zöld teniszlabdákat növeszt, aztán kicsit később meg még azt is megtudtam hogy ehető. Sőt. Ugyanolyan mint a mi birsalmánk: sárga, illatos, kívülről viaszos, nagyon kemény, nyersen nem ehető gyümölcs, de feldolgozva jó alapanyag lekvárnak, zselének, meg például ennek a likőrnek. Félbevágva még ráadásul rettentő dekoratív is a hatalmas, csillag alakú magházával.

A recept nagyon egyszerű, csak le kell szedni a japánbirset, kicsit hagyni szobahőmérsékleten pár napig utóérni. Óvatosan szedjük, könnyen sérül, ütődik. Még egész zölden szokott legalábbis felénk lepotyogni. A mérete is fura, a pingpong labda mérettől a teniszlabdáig vannak érettek egy bokron egyformán, legalábbis amiket láttam élőben. Más alfajainak más gyümölcsei vannak, a receptben szereplő az például hatalmas, körte alakú.

az eredeti összetétel:

Hozzávalók:

1kg japánbirs

1,8l vodka

0,3-1kg cukor

Szóval pár nap után kezdenek sárgulni a birsek, nagyon finom, illatosak. Nálam az egész konyha ebben a rózsás birsalma illatban úszott egy hétig.

A recept elég specifikus, de végül mentem a saját fejem után, már ami az arányokat illeti: fogtam két nagy üveget, az enyém 1,8l-esek és azokba tettem 20dkg cukrot. Ezt úgy érzésre, egy nagy bögrényit. Aztán beleszeleteltem a megmosott, majd centi vastagra vágott birsalmát, úgy háromnegyedig (a kihulló magokat is beletettem), majd felöntöttem vodkával (nekem kb 2 liter kellett a két üveghez). Az eredeti recept minimum 35%-os rizs (vagy búza, vagy édesburgonya) pálinkát ír, de vodkával is lehet helyettesíteni, a lényeg hogy erős legyen, mert ugye hígul, és minél kevésbé legyen íze, hogy a japánbirs dominálhasson.

...és most jön a türelemjáték része: most polcra tesszük, egy hétig még rázogatjuk hogy oldódjon a cukor, utána hat hónapig érlelni hagyjuk. Ha letelt a fél év, kiszedjük belőle a japánbirset és átszűrjük, majd a kapott likőrt újabb hat hónapig hagyjuk érni. (amikor kiszedem belőle a birset, én akkor teszek bele még egy újabb 20-20 deka cukrot)

Kóstoló egy év múlva!

most akkor vallomással tartozom: szeretem a mekis almás pitét, mert olyan perverz hogy kisütik olajban. Lehet utálni ezért, de végül is ez is csak lökést adott hogy elkészítsem ezt a lekvárt, ami egy-egy üveg instant almás pite. ...legalábbis a tölteléke. Még sosem sütöttem almás pitét, formám sem volt, csak egy gyümölcstorta forma, de ilyen apróságokra nem adunk, meg ugye különben sem lehetett érezni az ízén...

Hozzávalók:

~1kg alma (pucolva ennyi)

50dkg cukor

50dkg barnacukor (lehetőleg valami minőségi, pl sötét muscovado. Ha nincs, akkor legyen inkább sima fehér cukor, a színezett barnának árultért felesleges pénzt kiadni)

2tk gyömbérpor

2tk őrölt szerecsendió

1tk fahéj

0,5tk őrölt szegfűszeg

1-2 csomag dzsemfix 3:1

0,5 citrom reszelt héja

2ek citromlé

plusz víz az almakockákhoz, minimum 1l víz és 1tk citromsav, arányosabb több ha több kell

Az almákat meghámozom, majd felkockázom pici kockákra. A legegyszerűbben ez nekem úgy ment hogy a hámozott almát felállítottam a deszkára és oldalról szeletelni kezdtem: 1-2-3 szelet, majd megfordítottam, másik oldalán is: 1-2-3 szelet, majd a két szélét is leszeleteltem. Majd ezeket a szeleteket csíkoztam, és elfordítva kockáztam. Magyarán pepecs meló, szidtam is magam mikor ott álltam az én öt kiló almám felett éjjel 11-kor hogy mégis mennyire is vagyok én normális?!

A kis kockákat citromsavas vízbe (arány: 1l vízbe 1tk citromsav) dobálom hogy ne barnuljanak, de ezt csak akkor tegyük meg ha gyorsan kész vagyunk, mert különben kiázik az alma.

Leszűröm úgy hogy a leszűrt vizet is felfogom.

(A héjból és a magházból remek almapektint lehet főzni, ha van egy kis időnk!)

Az almát lábasba teszem, ráöntöm a citromsavas vizet, meg még több vizet is öntök bele ha kell, hogy ellepje. Majd belekeverem a dzsemfixet (ha jó folyósabban, akkor elég egy zacskó), a cukrot, és az összes fűszert meg a reszelt citromhéjat meg a citromlevet is. Felteszem a lábast, lassú tűzön kavargatom amíg a cukor el nem olvad, majd folyamatos kevergetés mellett nagy lángon főzöm addig amíg annyira erősen nem forr hogy a keveréstől nem szűnik meg zubogni. Ekkor elzárom, sterilizált üvegekbe töltöm és dunsztolom.

Aztán meg nagyon örülök, mert bármiből süteményt tudok varázsolni egy szempillantás alatt: egy kekszből, egy szelet vajas kenyérből, kalácsból. De az eredeti formájában is varázslatos: csak sok nyers almakockát kell tenni a pitetésztába, arra rákanalazni egy kevés almás pite lekvárt és kész is!

lehetne gránátalma szirup is, de az megtévesztő, mert nem ugyanaz mint a koktélos grenadine szirup. Mivel B-t még nagy koktélguruként ismertem meg, nekem a gránátalmáról rögtön ez jut az eszembe. Ez sűrűbb, sötétebb, melaszosabb, keleti konyha használja

Ezt idehaza a TT-n fotóztam július végén, egy gyönyörű gránátalma virág. Sajnos mivel teltvirágú, így nem termékenyül meg, meddő a bokor, de annál szebb:

ezt pedig egy horvátországi bokron fotóztam: egy még éretlen gránátalma szeptember elején

Aztán Horvátországban ugye roskadoznak a fák szeptember elején amikor ott járunk, de még éretlenek. Október elején jelennek meg itthon, most már egész megfizethető darabáron is akár (179ft/db), de a piacokon meg más helyeken egész pofátlan árakat is látni (600-800-900ft/db) ...és nem feltétlen a külalak a lényeg, mert egy egész ütött-kopott, kisebb gránátalma tud zamatosabb lenni mint egy csecsemőfejnyi, hibátlan piros... Keresgéltem recepteket hogy gránátalmaszirupot készíthessek, végül ez lett a megoldásom:

Hozzávalók:

10db gránátalma

víz

2kg cukor (készítés közben derül ki a pontos adat)

2ek citromsav

2tk narancsvirágvíz

A gránátalmákat középen, szárra merőlegesen kettévágtam és ezt a két módszert kombinálva kiszedtem a magjait: gyakorlatilag egy tál víz fölé helyeztem a kezem, benne a víz felé néz a félbevágott gránátalma és evőkanállal addig csapkodom amíg ki nem esik belőle az összes mag. Elsőre röhejes, de nagyon hatásos. A víz miatt nem fröcsög szanaszét, és a magok összegyűlnek, a fehér hártyák meg a tetejére felúsznak.

Igyekeztem a gránátalmák kettévágását is a víz felett intézni hogy minden lé a vízbe csöpögjön, de ez kissé rizikós, nem feltétlen ajánlom kipróbálásra.

A magokat leszűröm, a vizet is átszűröm, majd felteszem a magokat egy lábasba, és a leszűrt, pirosas vízből ráöntök annyit hogy jól ellepje, úgy két ujjnyival legalább.

Felforralom és kb 10 percig forralom. Közben a víz pirosas lesz, a bogyók meg kissé kifehérednek. Leszűröm, majd a bogyókat kis lyukú passzírozón (vagy szitán) átpasszírozom, a kapott rózsaszín pürét meg több réteg muszlinon keresztül átszűröm több lépésben is hogy minél tisztább legyen majd a szirup.

Összeöntöm a kapott leveket és lemérem. Nekem 2l lett. Ahány liter, annyi kg cukrot teszek hozzá és kis lángon kevergetve elkezdem forralni. Közben beleteszek két csapott evőkanál citromsavat is, majd lassú tűzön kissé beforralom, saját ízlésnek megfelelő sűrűségűre. A végén beleteszek két teáskanál narancsvirágvizet, csak úgy egy kicsit turbózni az ízen. Nem érezni konkrétan a végeredményen, csak az íz lesz kerekebb. Aztán sterilizált üvegekbe töltöm és dunsztolom.

A végeredmény nagyon finom, sűrű, bíborvörös szirup, de ne várjuk hogy olyan színes-szagos lesz mint a bolti. (Pl. az itthoni Giffard Grenadine összetevője: cukorszirup, víz, aroma, piros gyümölcs sűrítmény, citromsav, színezék (E122, E102). Gyümölcs tartalom maximum 10%.) Tehát koktélokhoz nem ajánlanám, inkább desszertekhez.

hétvégén piknikezni és gombázni mentünk. Piknik szuper volt, Zsófi meg is jegyezte egy kis husi rágcsálása közben hogy "anya, finom ez a piknik!", de a gombákkal már nem volt ekkora szerencsénk, éppen hogy csak egy vacsorára elég őzláb volt. Kocagombászok vagyunk, tutira megyünk: ha nincs lehetőség bevizsgáltatni, csak az őzlábat visszük haza. Ugyan felismerem (és szedtem is) vargányát, tinórut, galambgombát, meg a kedvencem a porcogós csészegomba, de azért 1: ekkora szerencsém általában úgy sincs hogy vargányásba botoljak, és ugye 2: jobb a békesség, és csak a szép nagy őzlábakat gyűjteni.

Meg amúgy is, az őzláb külön műfaj, ha arra áll rá az ember szeme, mást észre se vesz, olyan nagyok és feltűnőek. A gombászás kapudrogja. Gyerekeknek is...

Szárítani szoktam, rettentő aromás lesz az őzláb szárítva, de most a mennyiség miatt csak rántott gomba lett belőle tartárral.

...és a többi dekoratív, de le nem szedett gomba:

ez egy túlérett bimbós pöffeteg pl:

ez erdei manók buszmegállója

ezek meg talán susulykák? sárga kénvirággomba

ez meg talán egy óriási mezei csiperke (erdő mellett, réten találtam):

meg aztán terem az őszi erdő minden mást is (de ezekre már csak rohanvást volt időm, pedig szerettem volna fotózni még, de elkezdett esni az eső.)

Zsófi makkászott közben

este meg gombavacsora... mmmm, mennyei!

remélem, legközelebb több sikerrel járunk, mert jó lenne még őzláb szárítani, vargányáról nem is beszélve, de asszem már erősen bilibe lóg a kezem

először Tunéziában találkoztam olajfával, egy sivatagi túra alkalmával: rettentő érdekes volt ahogy mentünk egyre beljebb a szárazföld belseje felé, és lett egyre kiesebb a táj, az olajfákat egyre messzebb ültették egymástól, hiszen a gyökerének egyre nagyobb terület kell hogy az azonos mennyiségű vizet fel tudja szívni.

Aztán három évvel ezelőtt Korculán azt vettük észre hogy szinte az egész sziget valaha egy nagy egybefüggő olajfa ültetvény volt, kövekkel teraszosan kirakva minden hegyoldal. (a lenti kép kattintásra nagyban megnézhető, így jobban látszik hogy tényleg mindenhol terasz van meg olajfák (meg fiatal fenyők az üres helyeken))

A helyiek elmondása szerint volt egy nagy tűz 15 évvel ezelőtt, amikor leégett a fél sziget, kipusztult sok olajfa is. Meg aztán nem nagyon újítják az állományt, bár egyre több helyen láttam tisztított részeket, renovált teraszokkal és új facsemetékkel.

Azért az ilyen facsoportok az általánosak: amikor egy öreg fa kipusztul/leég/kivágják, és utána körben kisarjadnak a kölkök.

Vannak persze szép, öreg fák is

Szedtünk kb két kilót, de könnyű ugye ha az embernek segítsége is van:

Az olajbogyó nyersen ehetetlenül keserű, úgyhogy hosszadalmas, áztatgatós, érlelgetős recept jön.

A receptem egy jordániai és a tesóm görös ismerősének a nagymamájának a receptjének a mixe. Ami nagyon érdekes volt, hogy az áztatólevet (armi) mind a két variáció szerint ugyanúgy tojással kell készíteni.

Hozzávalók:

sok olajbogyó (kb 2 kg)

víz

áztatólé I (armi):

2l víz

só (nekem egy cup)

2 nagyon friss tojás

áztatólé II:

2l víz

só (nekem egy cup) (itt már tudod hogy neked pontosan mennyi sóra lesz szükséged)

2db citrom

üvegenként egy citromfalevél

1-1 db chilipaprika

Először az összes olajbogyót leszemezzük, eltávolítjuk a szárát és az esetleges leveleket. Válogassuk ki a sérült szemeket is. Alaposan megmossuk, majd egy éles késsel beirdaljuk oldalról. De csak szinte karcoljuk a héját, semmiképp ne vágjuk be a magjáig. A legjobb erre a célra a recés paradicsomkés.

Két féle módszer van, az egyik bevagdossa a bogyót, a másik zúzza: pl sodrófával. Ez biztosítja hogy a keserűség ki, a sósság pedig be tudjon menni a bogyóba.

Majd egy edénybe öntjük a bogyókat, felöntjük hideg vízzel és leszorítjuk egy tányérral, hogy ne ússzanak fel a tetejére. Majd ezt a műveletet 12 óránként elvégezzük újra és újra. Magyarul minden reggel és este leöntjük róla a használt levet és friss hideg vízzel teleengedjük a lábast és újra rá a tányér hogy leszorítsa a víz alá a bogyókat. Igen, ez ugyanolyan mint a zölddiónál az áztatás.

Nos ezt elvileg addig kell ismételni ameddig nem annyira keserű az olívabogyónk, nekem két hétig ázott, még mindig kicsit kesernyés, de azthiszem ez fajtafüggő is, illetve az érlelés később még tovább javít rajta.

Mindeközben az olajbogyónk kissé erjedni kezd, és elnyeri az igazi olívazöld színét, sőt elkezd ismerős olajbogyó szaga is lenni :). Kinézetre persze sose lesz olyan mint a bolti, azt nem is tudom hogy csinálják hogy se zúzódás, se vágás nincs rajta és közben egyforma árnyalatú minden szem. Lehet hogy ezt se akarom tudni...

A második hét után leöntöttem az utolsó áztatóvizet, majd átmostam a bogyókat, és elkészítettem az áztatólevet (armi).

Ehhez szükség van két nagyon friss tojásra. A frissességet úgy ellenőrizhetjük, hogy egy magas falú edénybe vizet teszünk és beletesszük a tojást. Amelyik felúszik a tetejére, az nem friss, de már az sem az, amelyik az aljára süllyed ugyan, de feláll az egyik csúcsára. Tehát koppanjon az alján, akkor tuti friss.

Miután szereztünk és leelenőriztünk két tojást, azokat nagyon alaposan megmossuk, majd egy edénybe vizet teszünk, beletesszük a tojásokat, és addig adagoljuk a sót, míg az egyik, de inkább mind a kettő tojás felúszik a tetejére és ott kibukkan a csücske. Nekem ez két liter víznél majdnem egy egész cup-nyi só volt.

A megmosott bogyókat egy tiszta edénybe tesszük (ugyanaz mint amiben áztak eddig, csak mossuk ki alaposan) és ráöntjük immár a sós áztatólevet. Ebben ázik három napig.

Ha letelt a három nap, a bogyókat leöntjük, átmossuk és készítünk egy új sós áztatólevet (armit) az előbbiek alapján. Fogunk még két citromot, ezeket is alaposan megmossuk és héjastól cikkekre vágjuk. Ezen kívül mehet bele még egy-egy chili, illetve a tetejére egy-egy citromfa levél. Nekem mákom van, mert otthon apám egy kisebb citromfaligetet nevelget, úgyhogy kaptam egy kis ágat, de szerintem elhagyható, bár roppant aromás cucc, biztos jó szolgálatot tesz majd az üvegben.

A bogyókat és a citromdarabkákat rétegezve az üvegekbe tesszük (itt mehet bele a chili is ha szeretnénk kissé pikánssá tenni), felöntjük a friss áztatólével és a tetejére tesszük a citromfalevelet.

...és érleljük három hónapig.

én most itt tartok, nagyon kíváncsi vagyok hogy milyen lesz három hónap múlva, mindenesetre már most egész finom, de még sokkal keményebb mint a bolti pl, de biztos hogy nagyon sokat fog számítani a citrom és persze a sok idő is.

Később majd újra és újra meg kell nézni az üvegeket, hogy mennyire fogy róla a lé, és pótolni ha igen, illetve egy-egy kanál olívaolajjal lehet légmentesre zárni.

Újévkor jön a kóstolóposzt!