tavaly a birsalmából készítettem sajtot meg zselét, idén lekvárban gondolkodtam.Homoktövis lekvár is volt, de az inkább gyógylekvár úgy önmagában, úgyhogy gondoltam hogy a gyümölcsös, illatos birsalmával párosítom idén.

Hozzávalók:

300g homoktövis

3kg birsalma

500g cukor

A homoktövist valami hihetetlen elszántsággal leszedegetjük a bokorról, ilyenkor egy évig nem kell caminora mennünk, ez elég zen buddhista gyakorlat egy jó adag katolikus mazohizmussal fűszerezve. Nagy segítség a villa, hogy legalább csak a másik kezeden szúrd a körmöd alá unos-untalan a tízentis töviseket. No meg kevésbé hajlamos így kipukkanni az amúgy erre nagyon kényes kis sárga rohadékbogyó. Hehe, ilyen ideges lesz tőle az ember.

Tálba tesszük és megmossuk, majd egy kis lábasba feltesszük főni annyi vízzel hogy épp ellepje. Kb fél órát fő majd szitán átpasszírozzuk és át is szűrhetjük.

Közben a birsalmákat alaposan megmossuk és úgy ahogy van, felvagdaljuk cikkejekbe. A csumát és a végén lévő szirom maradványokat dobjuk csak ki, de a magházat és a héjat nem. Lábasba tesszük és majdnem az almák szintjéig töltjük (4/5-ig) majd feltesszük főni. Addig főzzük míg szét nem esik már, ez kb 1-1,5 óra. Ekkor egy tálba leöntöttem a levét és a birseket meg gyümölcspasszírozón átpasszíroztam. (A levet tegyük félre, ebből jó kis pektint lehet főzni.) Nekem ekkor kb 2,4kg masszám lett.

A kapott birsmasszához hozzáadtam a homoktövis masszát és a cukrot és feltettem főni: kb fél órát főtt, amíg a kívánt sűrűségű nem lett, ekkor sterilizált üvegekbe töltöttem és dunsztoltam. Az enyém kicsit barnásabb, mert barnacukorral készült, egész egyszerűen nem volt otthon most más, de itt szerintem nem ad annyi pluszt a barnacukor hogy azzal kellene készíteni. De lehet, sőt, nyírfacukorral is.

A homoktövis magában rettentő savanyú és nekem annyira nem jön be az íze: mustos. De a birsalmával kettesben már nagyon finom kis lekvár lesz. Libasülthöz is például.

még a múltkor otthon sütöttünk gesztenyét este az udvaron (grillen és pirítós sütő lapáton).

ekkor jutott eszembe hogy elkészítem ezt a lekvárt, de bevallom igen csak szkeptikusan álltam neki mert hogy lehet a gesztenye főzve meg lekvárnak készítve jó? még sosem ettem, de már sokat láttam és hallottam is róla.

Hozzávalók:

nettó 1kg gesztenye

80-90dkg cukor (Demerara)

1 szál vaníliarúd

1tk citromlé

2,5ek sötét rum (Bacardi Black)

Vettem egy kiló gesztenyét, forrásban lévő vízbe tettem és főzzük kb 10 percet (először csak 3 percet főztem, ez még kevés, utána viszont még húsz percet, ez már sok, ilyenkor szétesik a belseje is). Egy kiló gesztenyéből pucolás után 675g tiszta gesztenyehús lett, úgyhogy kb másfél kilóból biztos meglesz egy kiló pucolva.

Igen, elég macerás a pucolás, de ami furcsa volt nekem hogy a főzéstől is ugyanolyan lesz mint a sütéstől. azt hittem hogy főzve teljesen más ízű/állagú lesz, de nem, és pucolni is könnyebb elvileg, mert nem kemény a héja és simán kifordul belőle a belseje, még a belső hártyából is.

Lehet venni gesztenyemasszát is már ami nem tartalmaz sem cukrot, sem édesítőszert, sem rumot, csak és kizárólag gesztenyét. Én most sok gesztenyelekvárt szerettem volna készíteni, úgyhogy a 675g pucolt gesztenyéhez tettem még négy 250g-os natúr gesztenyepürét is.  Ha a pucolást el akarjuk kerülni, készülhet csak a püréből is, de szerintem abba azért jut a belső, kissé kesernyés héjából és már túl finomra van pürésítve.

Szóval a pucolt gesztenyét (és/vagy masszát) lábasba tesszük és felöntjük annyi vízzel ami épp ellepi. Fogjuk a vaníliarudat és kikaparjuk a belsejét, beletesszük a gesztenyéhez, és beledobjuk a vanília üres "héját" is. Beleteszünk még kb 80 deka demerara cukrot. Igen ez soknak hangzik, de a külföldi receptek a gesztenye mennyiségének a dupláját teszik bele, úgyhogy igazából ez már szinte cukormentes (szmájli). Készülhet nyírfacukorral is persze.

Jön még bele az egy teáskanál citromlé és már csak kavarni kell... ha egész gesztenyét használunk, akkor amikor már teljesen átfőtt, botturmixxal átturmixoljuk. Egy nagyon kicsi darabosságot hagytam benne, jó ráharapni néha egy-egy gesztenyedarabkára.

A lekvár elég hamar besűrűsödik, úgyhogy legyünk gyorsak az üvegek előkészítésével. Ha már kész, tegyük bele a rumot, ez persze mehet ízlés szerint is. nekem a 1,7kg gesztenye alaphoz a három evőkanál az még nem érződött, az öt kanál volt az ami már finoman átjött. Itt is jöhet csak rumaroma, vagy el is hagyható.

A vaníliarúd héját kiszedjük és persze sterilizált üvegekbe töltjük és dunsztoljuk.

Meg kell hogy mondjam, többször szidtam magam pucolás közben, hogy miért is csinálom, mi az értelme, amikor úgyis csak sütve finom, hogy lesz ebből lekvár, meg minek, de mikor elkészült, nem győztük egymástól elszedni az üres fazekat a férjemmel, mert nagyon finom. Üveges gesztenyecsemege.

majd kapcsolódni fog konkrét poszt is, de addig is:

az Othello szőlő nagy kedvencem, de ezt már ecseteltem az őszi vegyesnél, úgyhogy azonnal szedtem egy pár fürtöt még amikor megláttam ezt a hamis balzsamecet receptet Kamrapolcnál.

Hozzávalók:

othello szőlő (vagy bármi más kis fekete szemű megteszi)

vörösborecet

jófajta barnacukor

Gyakorlatilag annyi volt a teendő hogy fogtam egy nagyobb üveget, abba beletettem a megmosott, kiválogatott és lecsumázott szőlőt, felöntöttem vörösborecettel, kicsit megnyomkodtam a szőlőt és a konyhapulton hagytam egy hónapot.

Utána leöntöttem szűrőn keresztül az ecetet egy edénybe, és a szőlőt pedig a gyümölcspasszírozó közepes tárcsáján átpasszíroztam (ha nincs, jó a szűrő-kanál kombó is erre a célra), és a kapott masszát én átszűrtem kicsit, majd hozzáöntöttem az eredeti léhez és beletettem a cukrot. Nekem két liter lett ez a lé, ehhez 100 gramm cukor ment.

Feltesszük főni és addig főzzük amíg a kívánt sűrűségű nem lesz. Sterilizált üvegekbe töltjük és dunsztoljuk.

Vigyázzunk, mert rettentő rosszul lehet lenni a forró ecetszagtól.

Másnap (mikor már elfelejtjük az előző napot) meg veszünk egy salátát, rácsöpögtetjük és örülünk magunknak kicsit, meg hogy csak egy éjszaka volt, és nem 12 év...

Nagyon egyszerű leírás jön, a "recept" szót nem is merem használni. Petrezselyemzöld, zellerzöld és újhagyma fagyasztás télire.

Amíg van, addig vegyünk friss árút: petrezselyemből 10 csokor, zellerből két gumó zöldje, újhagymából legalább három csomag kell egy-egy 7,2dl-s üveghez.

A petrezselymet megmossuk, kiválogatjuk, nem szép leveleket eltávolítjuk és egy tiszta konyharuhára terítve hagyjuk hogy teljesen megszáradjanak (azaz hogy ne legyenek kicsit se vizesek) de még ne fonnyadjanak. Lehet este mosni, és akkor egy éjszakát szárad és másnap reggel már neki is állhatunk felaprítani.

...én a szárait levágom (azt külön el lehet tenni levesfőzéshez) és a leveleket felaprítom. Nem túl apróra, csak éppen hogy jól adagolható és felhasználható legyen.

A zellerzölddel ugyanígy járok el

és az újhagymával is, illetve ott gyorsabb a dolog, nem kell sokat várni míg megszárad, megtörlöm és felkarikázom.

Üvegekbe töltöm, fedelet teszek rá és feliratozom a fedelét (nekünk fiókos a fagyasztó, azt látom jobban)

...és télen meg bármikor elő lehet kapni az üveget és egy kanállal csak a kellő mennyiséget kikaparjuk az üvegből. Ezért kellett alaposan megszárítani, mert ha nem tesszük, akkor tele lenne jégszilánkokkal, amitől beleköt az üvegbe mint a beton. Egy dologra kell vigyázni: a lehető legrövidebb időt töltse a fagyasztott petrezselyem üveg kint a fagyasztóból, mert nagyon gyorsan felolvad.

az újhagymáról tudni kell hogy az a fagyasztást nem bírja olyan szépen mint a petrezselyem vagy a zellerzöld, olyan lesz fagyasztás után mintha megfőtt volna, ezért ezt inkább csak vésztartalék-hagymaként tartom.

ezzel a módszerrel gyakorlatilag bármilyen fűszernövényt lehet télire fagyasztani, csak két dolog a fontos: a vízmentesség eltevéskor, a teljesen légmentes zárás.

Nekem a zacskós tárolás nem jött be mert ugyan eltenni és mélyhűtőben tárolni remek, de újra ki-kinyitogatni nem nagyon lehet, illetve nekem még nem volt olyan zacskóm ami ne eresztette volna át a szagot, és vagy a petrezselyem lett hűtőszagú, vagy a hűtő kaporszagú.