Gyerekkoromban egy ideig rettenetesen utáltam az orgonát, mert egyszer kitaláltuk hogy megpróbálunk belőle parfümöt főzni, és nemcsak hogy csúnya kudarcot vallottunk, de valami elviselhetetlenül büdös lett az orgona egy idő után a főzővízben, és ennek a szagnak a nyoma kísértett később sokáig amikor egy bokor közelébe értem. Majdnem húsz év kellett hogy kikopjon a szag, hogy elfelejthessem az összes kellemetlenséget, és újra csak a finom illatú, törékeny virágot lássam.

Mikor megtudtam hogy ehető, rögtön felkerült a főzendők listájára, de azért eléggé tartottam tőle hogy megint rettenetes szagok fogják a konyhát uralni, de ez szerencsére nem igazolódott be.

Az orgona - ha lehet - még inkább szezonális, hiszen nagyon gyorsan jön a bimbó, nyílik ki, majd hervad el. Pont el kell kapni a félig-háromnegyedig nyílt állapotot.

Utána nincs más dolgunk csak hogy leszedegessük a virágokat a zöld szárukról. A nyílt virágok egy kis szerencsére pont kicuppannak a milliméteres kis csészelevélkéből, de van hogy az is vele szakad, akkor azt le kell csippenteni. Azt vettem észre hogy egy nap állás jót tett a leszedett virágfürtöknek: a szár kicsit hervadni kezd, és még jobban elengedi a szirmokat.

Ha nem tudjuk azonnal feldolgozni a leszedett fürtöket, érdemes egy tálba tenni őket egymás tetejére, és ilyenkor csak a felső réteg hervad el, az alsók egész sokáig - de másnapig tuti - nem hervadnak el.

A recept alapötletét Makacska receptje adta, ezt variáltam most.

Hozzávalók:

2 liter térfogatnyi pucolt orgonavirág szirom (jól megpakolva)

1,5kg cukor

2 l víz

1 narancs leve

2 citrom frissen préselt leve és magjai

A vizet és a cukrot összekeverjük egy lábasban, és először lassú tűzön kevergetjük amíg el nem olvad, majd forrásig hevítjük. Ekkor beleöntjük a virágszirmokat, és lassú tűzön majdnem a felére beforraljuk. Elzárjuk a lángot és estére pihentetjük.

Másnap beleöntjük a két citrom és a narancs levét és beletesszük egy kis vászonzacskóba a facsarás közben kapott magokat is. Alaposan átkeverjük és közepes lángon egyszer jól átforraljuk (én sokáig forraltam, ezért kicsit viszkózusabb, cserébe kevésbé illatos és a színét is vesztette). Majd sterilizált üvegekbe töltjük és dunsztoljuk.

Az éjszakai pihentetés után a szirmok teljesen átlátszóak lettek, egészen fantasztikus textúrával. Mintha lila mézben sok átlátszó virágszirom lenne.

Ez volt az első kísérletem volt az orgonával, az biztos hogy lesz még máskor is,  nagyon izgalmas vele dolgozni de legközelebb biztosan zselésítővel (és akkor kevesebb cukorral), mert itt a hosszú főzés elvette az illat nagy részét. Cserébe alig tudom kifacsarni a kanalat a többiek kezéből.

és egy bónuszkép a gyönyörű fehér orgonáról:

Ibolyával szerettem volna ezt kipróbálni legelőször, de hiába jártuk be a Bükkben a lelőhelyet, aztán az alföldön a másikat, sehol nem találtam elegendő mennyiséget. Úgyhogy lemondtam idén róla, de jövőre előre térképezem a terepet.

Most viszont még pont itt a szezonja a gyermekláncfűnek, úgyhogy elmentünk rétre virágot szedni. Jó program, főleg gyerekekkel.

Egy kis fun-fact: az angol neve a pitypangnak "dandelion" ami a francia "dent-de-lion", azaz oroszlánfog szavakból alakult ki, amivel az erősen cakkos leveleit illették.

A neten elég sokféle recept van, de a magyarországiak jellemzően inkább pitypang-mézet készítenek, sok cukorral, zselésítés nélkül, míg a tengerentúlon zselésítő, sok cukros verzió dívik. Kreáltam egy harmadikat: zselésítős, kevés cukros. És egy igen mókás egybeesésként Mandulánál meg pont pitypang szirup készült, érdemes elolvasni!

A dolog a virágbeszerzéssel kezdődik. Egy kisebb zacskónyinál nem kell több, úgysem lehet feldolgozni sokat egyszerre. A virágszedésnél érdemes ügyelni rá hogy tiszta helyről szedjük, és a minél nagyobb fejeket (annál nagyobb a fej, minél vastagabb a szára), hogy haladósabb legyen a munka. Ha lehet, minél kevesebb idő telljen el a virágszedés és feldolgozás közben, mert nagyon gyorsan hervadnak, és minél hervadtabb, annál nehezebb feldolgozni.

Otthon aztán nekiállhatunk a virágszirmok kinyerésének. Elég macerás meló, gyakorlatilag eddigi legsziszifuszibb munkám, de egy idő után itt is jön a rutin. (azért kb öt óra volt bruttó amíg az 1 l mennyiség összejött, de ebben már földön fetrengés is volt a görnyedés okozta hátfájás miatt)

...so this is how I roll:

A virág fejét a bal kezembe fogom (kollázs 2-es képkocka), és ollóval a zöld rész elejénél kb 1/5-d részénél levágom a csészeleveleket a szármaradvánnyal együtt. Ollót letesszük, majd a jobb kezünkbe áttesszük a virágfejet, ami - ha friss - rögtön szét is pattan (3-as képkocka). Ezt kicsit szétterítjük és visszafordítjuk a jobb tenyerünkbe, hogy felül legyen a maradék csészelevél (4-es képkocka), ezt levesszük róla (5-ös képkocka) és mehet a gyűjtőedénybe (6-os képkocka). Igyekezzünk minden zöld részt eltávolítani maradéktalanul!

Sajnos nem lehet elmismásolni a zöld rész leszedését, mert az rettentő keserű. Kipróbáltam több variációt is, hogy leforráztam az egész fejet úgy ahogy van, vagy hogy csak a 2-es képkocka szerint a pitypang fej alsó részét vágtam le, de a végeredmény minden alkalommal: keserű-keserű....

Hozzávalók:

1 liter térfogatnyi virágszirom

kevés víz (kb 3dl)

40 dkg cukor

2 ek frissen facsart citromlé

1 csomag 2:1 dzsemfix

A kapott 1 l-nyi virágszirmot egy edénybe teszem és frissen forralt vízzel leforrázom, úgy hogy pont ellepje. Fedőt teszek rá és egy éjszakát állni hagyom (12 óra) másnap leszűröm és megmérem. 3dl-nek kell lennie, ha kevesebb, kiegészítem vízzel. A kapott zöldessárga "teát" lábasba teszem és beleszitálom(!) a dzsemfix-et. Ne ijedjünk meg, nagyon nehezen oldódik benne a pektin. ezért is szitálom és nem öntöm. Nagy lángon felforralom, folytonosan kevergetve, majd ha zubog, lehúzom a tűzről és beleteszem a citromlevet és a cukrot, és kevergetem amíg nagyjából el nem olvadt a cukor, majd visszateszem a gázra és nagy lángon főzöm még legalább öt percig.

Elzárom a gázt, pihentetem öt percet, ha képződött hab, akkor azt leszedem, ha csak hártyás lett, akkor jól elkeverem utoljára, és sterilizált üvegekbe töltöm. Mehet a dunsztba.

Az íze meg tényleg mint a vadvirág mézé, egy kis üde, friss zöldes íz-tónussal.

borzselé, már régóta izgatta a fantáziám, de hogy eddig miért is nem jutott eszembe, amikor mindig van itthon ezekből a rozékból mert annyira szeretjük, ezt nem is értem.

Mind a kettő fajta Ostoros rozét szeretem, friss, gyümölcsös, gondoltam hogy ha kerül bele cukor, akkor legyen benne valami ellenpont mind ízre, mind textúrára, úgyhogy citromhéjat csíkoztam még bele.

egy gyors és elronthatatlan recept jön:

Hozzávalók:

egy üveg bor (7,5dl)

egy nagy citrom héja

30 dkg cukor

1-2 csomag dzsemfix 2:1

A citromot alaposan átmosom, majd a citrom csíkozóval lehámozom a héj nagyját, ha nincs ilyen célszerszámunk, akkor zöldséghámozóval vékonyan hámozzuk meg a citromot, és utána éles késsel szép vékony csíkokra vágjuk.

A dzsemfixek különbözőek, úgyhogy érdemes úgy készíteni ahogy a zacskó írja. Jelen esetben:

A bort elkevertem a dzsemfixxel, annyi csomaggal teszek bele, amennyire keménynek szeretném: egy csomagtól remegős, kocsonyás, másféltől már kanalazható, viszonylag szilárd. Mivel több adagot főztem, úgy 1,6 csomagnyi jutott egy üvegre visszaosztva. Ez szerintem már elég.

Szóval elkeverni a dzsemfixxel, majd beleszórni a citromhéjforgácsokat, és nagy lángon főzzünk forralásig. Ekkor beletesszük a cukrot, átkeverjük amíg el nem olvad, és újraforrástól számított 5 percig főzzük, majd elzárjuk a gázt és 5 percet pihentetjük. Alaposan átkeverjük.

Sterilizált üvegekbe merjük (a citromhéjacskákat egyenlő arányba próbáljuk az üvegekbe juttatni) és dunsztoljuk. Majd a borszerető férjünk elől megpróbálhatjuk eldugni, de úgysem fog sikerülni (a próbaüveg tartalma is elillant ma reggelre virradóra).

teljes pompájában otthon a kertben, hoztam egy-két képet a fákról:

Meggyfa:

Almafa:

Körtefa:

citromfa:

bár ez csalóka, hiszen ott van a virágok mellett az éppen érő citromok is:

és a füge:

elfelejtettem lefotózni a cseresznyét, a szilvát, vadszilvát; nem nyílik még a birs. A barack meg már elvirágzott.

...és most lehet imádkozni hogy nehogy a mostani fagyok kárt tegyenek mindezekben...

update: elfagyott mind az este...

magyarázom a bizonyítványom. az úgy volt hogy én rettenetesen régóta készülök már hogy akkor megyek szedni természet lágy öléről sok sok medvehagymát. Aztán a szeszélyes sors három láda piacról megmaradt rámtukmált medvehagymában manifesztálódott, pedig én esküszöm szedni akartam, a két kis kezemmel. a természet lágy öléről, ugye.

Úgyhogy másnap azért elmentünk a szupertitkos lelőhelyre, amihez úgy kaptam a GPS koordinátákat, mint a sorozatokban az FBI ügynökök, kezünkben a tablet, kocsiban a GPS, odanavigáltunk az olyannyira szupertitkos helyre a Gerecsében, hogy alig tudtunk az erdőben(!) leparkolni.

Belehasaltam, fényképeztem, ettük a fiatal medvehagyma levelet. Eb közben bükk-rügyet vadászott, de még nem járt sikerrel (majd később fakadnak csak). Aztán persze jött öt másik család, úgyhogy átadtuk a helyet.

(vissza kellene jönni amikor virágzik... )

Itthon viszont két napja csak darálunk, nincs húsdarálónk, úgyhogy jobb híján egy literes aprítóval megy, kis adagonként.

Az egyik recept alapja gaszronautától származik, kicsit toltam a mennyiségeken:

Fenyőmagos-parmezános medvehagyma pesto hozzávalók:

8 nagy csokor medvehagyma (egy csokor annyi amennyit át tudsz szorosan fogni)

30 deka parmezán (parmigiano reggiano-t használtam, lényeg hogy jó érett, erős ízű legyen)

8-10 deka fenyőmag

10 deka hántolt tökmag

20 deka hántolt napraforgó mag

1 dl tökmagolaj

3 dl olívaolaj + az üvegek lezárásakor

2 ek só

1 tk bors

1 citrom leve

és készítettem még egy másik verziót is:

Pecorinos-diós medvehagyma pesto hozzávalók:

8 nagy csokor medvehagyma

35-40 deka dióbél

30 deka pecorino romano

4 dl olívaolaj + az üvegek lezárásakor

1 ek só

1 tk bors

1 citrom leve

elkészítése egyszerű: a magokat pirítjuk, a sajtot lereszeljük, aztán mindent összeturmixolunk.

Persze ezt így könnyű mondani, de kinek van ekkora turmixa, ugye? Nálam úgy alakult, hogy kb négybe vágtam egy-egy csokor medvehagymát majd kis adagokban aprítottam (a legvége szárát eldobtam), összesen mind a 8 csokornyit, egy nagy tálba gyűjtöttem, aztán a férjem átturmixolta botturmixszal hogy még finomabb textúrájú legyen. Utána a magokat három körben megpirítottam (fenyő, tök, napraforgó), majd azokat is aprítottam, majd a sajtot lereszeltem, az is ment az aprítógépbe. Végül az összes aprított hozzávalót összekevertem egy nagy tálban, hozzáadtam a sót, őröltem bele borsot, facsartam bele citromot és hozzáöntöttük az olaja(ka)t. A második verziónál annyival egyszerűsödik a dolog hogy csak egy nagyobb adag diót kell pirítani, illetve utána kicsit átmorzsolni egy tiszta konyharuhával hogy lejöjjön a vékony keserű hártya nagyja róla.

Egy éjszakát hagytam (alaposan lefedve!) hűtőben állni, nagyon kell az érés neki, elsőre szinte ehetetlen, másnap már igazán finom (és egyre jobb lesz nap-mint-nap)!

Másnap alaposan átkevertem még utoljára majd sterilizált üvegekbe töltöttem (ügyelve arra hogy minél kevesebb légbuborék maradjon) és jól meglocsoltam olívaolajjal (gyakorlatilag ezzel zártam légmentesre). Hűtőben egy-két hétig áll el, tovább ne tároljuk, inkább kis adagokat készítsünk frissen.