Ibolyával szerettem volna ezt kipróbálni legelőször, de hiába jártuk be a Bükkben a lelőhelyet, aztán az alföldön a másikat, sehol nem találtam elegendő mennyiséget. Úgyhogy lemondtam idén róla, de jövőre előre térképezem a terepet.

Most viszont még pont itt a szezonja a gyermekláncfűnek, úgyhogy elmentünk rétre virágot szedni. Jó program, főleg gyerekekkel.

Egy kis fun-fact: az angol neve a pitypangnak "dandelion" ami a francia "dent-de-lion", azaz oroszlánfog szavakból alakult ki, amivel az erősen cakkos leveleit illették.

A neten elég sokféle recept van, de a magyarországiak jellemzően inkább pitypang-mézet készítenek, sok cukorral, zselésítés nélkül, míg a tengerentúlon zselésítő, sok cukros verzió dívik. Kreáltam egy harmadikat: zselésítős, kevés cukros. És egy igen mókás egybeesésként Mandulánál meg pont pitypang szirup készült, érdemes elolvasni!

A dolog a virágbeszerzéssel kezdődik. Egy kisebb zacskónyinál nem kell több, úgysem lehet feldolgozni sokat egyszerre. A virágszedésnél érdemes ügyelni rá hogy tiszta helyről szedjük, és a minél nagyobb fejeket (annál nagyobb a fej, minél vastagabb a szára), hogy haladósabb legyen a munka. Ha lehet, minél kevesebb idő telljen el a virágszedés és feldolgozás közben, mert nagyon gyorsan hervadnak, és minél hervadtabb, annál nehezebb feldolgozni.

Otthon aztán nekiállhatunk a virágszirmok kinyerésének. Elég macerás meló, gyakorlatilag eddigi legsziszifuszibb munkám, de egy idő után itt is jön a rutin. (azért kb öt óra volt bruttó amíg az 1 l mennyiség összejött, de ebben már földön fetrengés is volt a görnyedés okozta hátfájás miatt)

...so this is how I roll:

A virág fejét a bal kezembe fogom (kollázs 2-es képkocka), és ollóval a zöld rész elejénél kb 1/5-d részénél levágom a csészeleveleket a szármaradvánnyal együtt. Ollót letesszük, majd a jobb kezünkbe áttesszük a virágfejet, ami - ha friss - rögtön szét is pattan (3-as képkocka). Ezt kicsit szétterítjük és visszafordítjuk a jobb tenyerünkbe, hogy felül legyen a maradék csészelevél (4-es képkocka), ezt levesszük róla (5-ös képkocka) és mehet a gyűjtőedénybe (6-os képkocka). Igyekezzünk minden zöld részt eltávolítani maradéktalanul!

Sajnos nem lehet elmismásolni a zöld rész leszedését, mert az rettentő keserű. Kipróbáltam több variációt is, hogy leforráztam az egész fejet úgy ahogy van, vagy hogy csak a 2-es képkocka szerint a pitypang fej alsó részét vágtam le, de a végeredmény minden alkalommal: keserű-keserű....

Hozzávalók:

1 liter térfogatnyi virágszirom

kevés víz (kb 3dl)

40 dkg cukor

2 ek frissen facsart citromlé

1 csomag 2:1 dzsemfix

A kapott 1 l-nyi virágszirmot egy edénybe teszem és frissen forralt vízzel leforrázom, úgy hogy pont ellepje. Fedőt teszek rá és egy éjszakát állni hagyom (12 óra) másnap leszűröm és megmérem. 3dl-nek kell lennie, ha kevesebb, kiegészítem vízzel. A kapott zöldessárga "teát" lábasba teszem és beleszitálom(!) a dzsemfix-et. Ne ijedjünk meg, nagyon nehezen oldódik benne a pektin. ezért is szitálom és nem öntöm. Nagy lángon felforralom, folytonosan kevergetve, majd ha zubog, lehúzom a tűzről és beleteszem a citromlevet és a cukrot, és kevergetem amíg nagyjából el nem olvadt a cukor, majd visszateszem a gázra és nagy lángon főzöm még legalább öt percig.

Elzárom a gázt, pihentetem öt percet, ha képződött hab, akkor azt leszedem, ha csak hártyás lett, akkor jól elkeverem utoljára, és sterilizált üvegekbe töltöm. Mehet a dunsztba.

Az íze meg tényleg mint a vadvirág mézé, egy kis üde, friss zöldes íz-tónussal.