magyarázom a bizonyítványom. az úgy volt hogy én rettenetesen régóta készülök már hogy akkor megyek szedni természet lágy öléről sok sok medvehagymát. Aztán a szeszélyes sors három láda piacról megmaradt rámtukmált medvehagymában manifesztálódott, pedig én esküszöm szedni akartam, a két kis kezemmel. a természet lágy öléről, ugye.

Úgyhogy másnap azért elmentünk a szupertitkos lelőhelyre, amihez úgy kaptam a GPS koordinátákat, mint a sorozatokban az FBI ügynökök, kezünkben a tablet, kocsiban a GPS, odanavigáltunk az olyannyira szupertitkos helyre a Gerecsében, hogy alig tudtunk az erdőben(!) leparkolni.

Belehasaltam, fényképeztem, ettük a fiatal medvehagyma levelet. Eb közben bükk-rügyet vadászott, de még nem járt sikerrel (majd később fakadnak csak). Aztán persze jött öt másik család, úgyhogy átadtuk a helyet.

(vissza kellene jönni amikor virágzik... )

Itthon viszont két napja csak darálunk, nincs húsdarálónk, úgyhogy jobb híján egy literes aprítóval megy, kis adagonként.

Az egyik recept alapja gaszronautától származik, kicsit toltam a mennyiségeken:

Fenyőmagos-parmezános medvehagyma pesto hozzávalók:

8 nagy csokor medvehagyma (egy csokor annyi amennyit át tudsz szorosan fogni)

30 deka parmezán (parmigiano reggiano-t használtam, lényeg hogy jó érett, erős ízű legyen)

8-10 deka fenyőmag

10 deka hántolt tökmag

20 deka hántolt napraforgó mag

1 dl tökmagolaj

3 dl olívaolaj + az üvegek lezárásakor

2 ek só

1 tk bors

1 citrom leve

és készítettem még egy másik verziót is:

Pecorinos-diós medvehagyma pesto hozzávalók:

8 nagy csokor medvehagyma

35-40 deka dióbél

30 deka pecorino romano

4 dl olívaolaj + az üvegek lezárásakor

1 ek só

1 tk bors

1 citrom leve

elkészítése egyszerű: a magokat pirítjuk, a sajtot lereszeljük, aztán mindent összeturmixolunk.

Persze ezt így könnyű mondani, de kinek van ekkora turmixa, ugye? Nálam úgy alakult, hogy kb négybe vágtam egy-egy csokor medvehagymát majd kis adagokban aprítottam (a legvége szárát eldobtam), összesen mind a 8 csokornyit, egy nagy tálba gyűjtöttem, aztán a férjem átturmixolta botturmixszal hogy még finomabb textúrájú legyen. Utána a magokat három körben megpirítottam (fenyő, tök, napraforgó), majd azokat is aprítottam, majd a sajtot lereszeltem, az is ment az aprítógépbe. Végül az összes aprított hozzávalót összekevertem egy nagy tálban, hozzáadtam a sót, őröltem bele borsot, facsartam bele citromot és hozzáöntöttük az olaja(ka)t. A második verziónál annyival egyszerűsödik a dolog hogy csak egy nagyobb adag diót kell pirítani, illetve utána kicsit átmorzsolni egy tiszta konyharuhával hogy lejöjjön a vékony keserű hártya nagyja róla.

Egy éjszakát hagytam (alaposan lefedve!) hűtőben állni, nagyon kell az érés neki, elsőre szinte ehetetlen, másnap már igazán finom (és egyre jobb lesz nap-mint-nap)!

Másnap alaposan átkevertem még utoljára majd sterilizált üvegekbe töltöttem (ügyelve arra hogy minél kevesebb légbuborék maradjon) és jól meglocsoltam olívaolajjal (gyakorlatilag ezzel zártam légmentesre). Hűtőben egy-két hétig áll el, tovább ne tároljuk, inkább kis adagokat készítsünk frissen.