"- Egyelőre térjünk be ide.

Rá is mutatott az épületre, nehogy Berzsiánnak kétségei legyenek, hogy hova. Hát a Hörpentő nevezetű szörpentőbe, ahol Vinkóci Lőrénc korcsmáros kilencvenkilenc-féle szörpöt mért a mélyen tisztelt vendégseregnek. Volt ott áfonyaszörp, uborkaszörp, hecsedliszörp, édes szörp, savanyú szörp, keserű szörp, piros szörp, kék szörp, sárga szörp. Még szivárványszörp is volt. Az volt a sorban a kilencvenkilencedik. Nem is akad széles e világon különb szörpentő, mint a Hörpentő. Tudja ezt mindenki, aki egyszer is betévedt Vinkóci Lőrénc korcsmájába. Hogyne tudta volna hát Berzsián meg Klopédia, aki ezerszer is naphosszat elüldögélt már a Hörpentőben. Betértek hát. Vinkóci Lőrénc a szörpjei közt matatott, a kecskelábú asztalnál meg egy búnak ereszkedett férfiú görnyedt. Maga Violin, a fülrepesztő zenész."

(Lázár Ervin: Berzsián és Dideki)