azért nincs mostanában poszt, mert még mindig birsalmázok itthon. Tegnap hoztam be az utolsó adaggal, szóval lassan azért vége, de elég időigényes munka, mert csak 1 (nagy) lábassal tudok egyszerre csinálni, és csak 1 nagy tepsim van amiben ugye több napig szárad a kész zselé.

Háromféle variációt hoztam nektek most, az egyik sima aprószemű kristálycukorba forgatott birskockák, a másik citromsavval kevert cukor - nagyon nagy kedvencem a savanyú gumicukor, innen az ötlet -, persze külalakra nincs különbség az első kettő között; és nem utolsó sorban csokiba mártva. Mint a képek is bizonyítják, ez életem első csokoládés munkája: nem is leszek bonbonkészítő, nem nekem való, nem voltunk a csokival egy hullámhosszon (virágnyelven szólva).

Nézegettem hogy szinte mindegyik zselés szaloncukor (és gumicukor) zselatinnal készült, úgyhogy ez egy igazi, gyümölcsös alternatívája a bolti szaloncukornak.

mindig izgatott hogy mi lenne ha átszűrném a birsalmasajtot készítés közben, úgyhogy hétvégén nekiálltam.

A birsalmákról letisztítottam a külső szőrös részt, majd felkockáztam apróra héjastól, magházastól. Feltettem vízben főni, szétfőztem alaposan, a végén még egy kicsit bele is turmixoltam. Jelly bag-be tettem egy éjszakára. Másnap a kapott levet literenként 80dkg cukorral és átszűrt citromlével feltettem főni. Zselésedési pontig főztem, majd sütőpapíros tepsibe öntöttem száradni hagyni.

ilyen gyönyörű átlátszó birszselét kap az ember:

kis narancshéjjal a tetején:

csokival bevonva például tökéletes szaloncukor lenne

A sima birsalmasajthoz képest annyi a hátulütője hogy adott mennyiségű birsalmából feleannyi sajt/zselé lesz, de megéri!

kölcsönkerti kézikönyv újabb részlete: a birsalma!

Fantasztikus gyümölcs, isteni az aromája, főleg ha egy teljes zsáknyi áll a tárolóban: tiszta egzotikus, már-már ananász illat lengi be az egész helyiséget.

És persze mi más, ha nem birsalmasajt? Ezt már több éve készítek, otthon mindig volt birsalmafánk, de persze ilyen a Murphy: idén a saját fánkon 5(!)db termett csak, a többi elfagyott.

A készítése egyszerű, de ki tud fogni az emberen a gyümölcs kemény húsa, és a kukacok kártevése (vagyis mire kiszobrászkodja az ember azt).

Végy sok birsalmát. Hámozd meg, majd negyedeld fel, és vágd ki az összes rossz részt illetve a magházat. A kapott cikkelyeket mérd meg, és tedd fel kb 4/5-öd vízben főni. Ha szétfőtt, turmixold simára és adj hozzá kilónként 0,7-1kg cukrot, ízlés szerint. Ekkor érdemes beletenni egy citrom levét, és ha szereted, egy citromot is, felkarikázva, majd negyedelve a kapott karikákat. A cukor elolvadásáig lassú tűzön, gyakori kevergetés mellett, majd utána nagy lángon. Tányér tesztig érdemes főzni, aztán pedig előkészített (vékonyan kiolajozott) formákba öntjük, vagy sütőpapírozott tepsibe.

...és várunk és várunk... száradásra rá lehet segíteni 50 fokra melegített sütővel, résnyire nyitott ajtóval, kb egy nap az egyik oldalán, majd megfordítani és újabb 24 óra a másik oldalán, ekkor már elég szilárd hogy tepsi/forma nélkül száradjon tovább.

három napra kiugrottunk, egy barátunknak segíteni hazaköltözni. Közben maradt egy kis idő erre a lélegzetelállító városra is. Ha nem haragudtok, pár k

három évvel ezelőtt készítettem az első kökénylekvárt karácsonyi ajándéknak, akkor még gyerek(ek) nélkül. Még szerencse hogy ilyen régen, mert elfelejtettem hogy miért is nem jobban elterjedt ez a lekvár: tövises a bozót, hideg van és ráadásul emberfeletti átpasszírozni szitán az egész lekvárt. De mégis megéri az összes fáradtságot, mert ilyen egyedi íz nem sok van: fanyar, édes, vad, szemcsés és mégis selymes.

Érdekes módon most sokkal több olyan bokrot láttam amin csak nagyon kevés, vagy egyáltalán nem termett, nem tudom mi lehet az oka. Viszont amin van, azok jó sok, érdemes elindulni, még biztosan van!

A recept viszonylag egyszerű: szedjünk jó sok kökényt, majd tegyük fel kilónként 2-3dl vízzel főni. Közben érdemes krumplinyomóval néha jó erősen belepiszkálni hogy minél inkább váljon le a hús a magról. Kb fél óra-óra múlva, mikor jól szétfőtt már, levesszük a tűzről, kicsit hűlni hagyjuk, és fém szitán egy kanál (vagy merőkanál) segítségével kis adagonként átpasszírozzuk. A kapott gyümölcsvelőt literenként 60-70 deka cukorral feltesszük lassú tűzre. Kevergetjük amíg a cukor el nem olvad, majd nagy lángra tekerjük és forraljuk. Kanáltesztig, de ez elég hamar elérkezik, mert magas a pektin tartalma a kökénynek. Sterilizált, meleg üvegekbe töltjük, és dunsztba tesszük.