Gyümölcsökben és befőzésben gazdag új évet kívánok mindenkinek!

(már feltöltöttem a facebookra, de itt jobb helye lesz)

Barátnőm ajándékba szeretett volna adni szép üvegekben valami karácsonyi finomságot. Mindent csak akkor szoktam befőzni amikor épp szezonja van, de most kivételt tettem, és abból a nyári adag málnából dolgoztam fel a maradék négy kilót, amit még nyáron tettem félre a hideg téli napokra. Már egy dobozzal így is elfogyott, hol turmixokba, hol sütikbe, de még így is volt sok, úgyhogy bőven futotta az ajándékokra, maradt is belőle pár üveggel. Izgalmas karácsonykor majdnem friss málnásat enni.

Gyönyörű, gurulós, egészséges nagy szemek voltak, csodálatosan nézett ki, nagyon sajnálom hogy a végső fotózásra nem maradt belőle, mert a bolti sajnos sehol nem volt ehhez képest.

A recept egyszerű:

4 kg málna

2 kg cukor

1 nagy gyömbérgumó (kb 15-18dkg)

1 citrom leve

3 zacskó Dzsemfix 2:1

A fagyott málnát feltesszük a tűzre egy nagy lábasban, pici lángon hagyjuk hogy kiolvadjon, néha megkevergetve. Közben meghámozzuk a gyömbért, a fás részeket kivágjuk, és vagy lereszeljük, vagy nagyon apróra vágjuk. Amikor szobahőmérsékletűvé válik a málna, hozzáadjuk a gyömbért, cukrot és a dzsemfixet, jól összekeverjük és nagy lángra tekerjük. Egy citrom levét is belecsorgathatunk hogy ha még szilárdabb dzsemet szeretnénk. Forralásig hevítjük és 3-4 percet forraljuk nagy lángon. Rögtön üvegekbe töltjük és mehet a dunsztba. Elvileg nem kellene, gyakorlatilag nem árt.

Sütöttem hozzá egy nagy adag mézeskalácsot, és most rendhagyó módon azt töltöttem meg mint a linzert szokás.

A kölcsönkerti kézikönyv utolsó fejezete a naspolya. Majdnem két hónapja már annak hogy ott voltunk, és szedtük a szemerkélő esőben, a fát, ami olyan volt mint a mesében: már előttünk a háziak is leszedték amire szükségük volt, aztán a háziak rokonai is, végül mi is szedtünk egy irdatlan mennyiséget és utána is pont úgy nézett ki a fa mint előtte: mintha soha senki egy gyümölcséhez se nyúlt volna: roskadásig.

A friss naspolya ugye még ehetetlen, úgyhogy a teraszra került egy rétegben szétterítve. Két hónap kellett hogy utóérjen.

Ezidő alatt megsötétedett, megpuhult és finom krémes, ízletesen édes lett.

Ebből főztem most egy első adag lekvárt.

4kg naspolya

1,5kg cukor

kb 1l víz

2 citrom leve

A naspolyát megmossuk * és feltesszük főni szőröstől-bőröstől a kb 1l vízbe. Főzés közben kevergetjük, nyomkodjuk, hogy minél hamarabb lefőljön a magról a hús. Utána fémszitán átpasszírozzuk az egészet - igen, ez megint elég rabszolga meló -, majd a kapott pépet feltesszük a cukorral és a citromlével főni sűrűsödésig. Vigyázat, ugyanúgy "köpköd" mint az üstös szilvalekvár. Ha kész, üvegekbe töltjük és mehet a dunsztba.

és az íze? mintha csipkebogyó lekvár és kökény lenne egy kis szilvalekvárral. Lélekmelengető bársonyos téli balzsam.

*:kis kiegészítés egy következő főzéskori tapasztalattal: érdemes minden szem naspolyát a mosás után félbeszedni (könnyen szétszedhető amikor már érett), hogy megnézzük hogy biztosan hibátlan-e a belseje, mert könnyen tud penészedni, feketedni.

Nem csak a növényeket lehet tartósítani, hanem ugye a húsokat is, sőt! Hétvégén volt disznóvágás is, kolbász is készült, az is tartósított hús, a sonka is, de most a kedvencemet mutatnám inkább, amit először készítettem itthon, eddig csak vásároltam készen.

Rögtön a tanulság: teljesen felesleges készen venni, mert ha van két napod, egy szép darab filéből kiadós mennyiségű, saját ízlés szerint ízesített és nem utolsó sorban tartósítószerek és egyéb adalékanyagoktól mentes finomság lesz. Aztán több napig lehet rájárni, csak úgy hűtőből eszegetve is mint Nigella.

A Bűvös Szakács féle recept volt az alap, kis eltérésekkel.

Egy nagy darab friss lazacfilét veszünk, szép hosszút és lehetőleg vastagat, kb 1-2 kilósat. Az enyém túl vékony volt, így nehéz utána szeletelni. A maradék szálkákat eltávolítjuk, én például sima laposfogóval tettem meg ezt. Ketté vágjuk merőlegesen és a bőrös felét átszurkáljuk egy erős tűvel hogy jobban átjárja majd a pác.

Egy tálban összekeverünk 12 dkg sót, 9 dkg cukrot, és fűszereket. Én szárított kaprot, őrölt borsot, reszelt citromhéjat és koriander magot használtam.

Egy magas falú tálba folpackot tettem, arra egy harmadát a pácnak, rá a bőrös felével az egyik szelet, rá 1/6-od pác, rá egy csomó apróra vágott kapor, a másik halszelet húsos felére ismét 1/6-od pác, ráfordítani a kapros alsó szeletre, és a tetejét (bőrös fele) jól megszórni a maradék 1/3-ad páccal.

Így, egymásra fordítva jó szorosan betekertem folpackba, amit oldalt kicsit kilyuggattam hogy a lé kifolyhasson, és a mély tálban hagytam: be a hűtőbe. kb 12 óránként fordítottam rajta, és összesen három napot volt hűtőben, néha leöntöttem róla a levet.

Amikor letelt az érési idő, kibontottam, lemostam.

friss kaprot vágtam, azzal szórtam meg a tetejét.

Éles késsel vékony, ferde szeleteket vágunk (bőrig).

Kapros édes-csípős mustárral és citromlével csepegtetve tálaljuk

Ha vastagabb filém lett volna, akkor nem csak forgácsokat, de szép szeleteket is tudtam volna vágni. Na majd legközelebb.

de mondanom sem kell, az ízén ez mit sem ront. sőőőt, lehet enni mint Gombóc Artúr, hogy sajnos ez se sikerült, és sajnos emez sem...