a másik uborkás savanyúság amit kinéztem az a "bread and butter" nevű. Igen, ez a neve, állítólag azért mert a nagy gazdasági világválság ideje alatt Amerikában kenyér és vaj mellé ez maradt csak "szendvicsbevalónak". Eleinte nem is értettem amikor írtak róla hogy most akkor kenyér meg vaj meg savanyúság ez hogy jön, de a leírása ínycsiklandó volt, bár a csökkentett cukortartalmút csináltam, lévén amerikai a recept.

ha már úgyis kézzel gyalulom, akkor elővettem a fancy gyalut, valahogy még az íze is jobb lesz egy szépen texturált ételnek.

kaprot nem írt ez a recept, de egy-egy pici ernyőt tettem bele. és jó sok koriandert, mert a legjobb a savanyúságokban a végén kikanalazni a magokat. szmájli.

és a szép sárgás-zöld uborka titka a kurkuma!

amióta olvastam róla, nagyon érdekelt hogy milyen lehet egy erőspaprikából készült zselé. Aztán mikor megláttam a piacon ezeket a csodaszép csokor friss erőspaprikákat, azonnal tudtam hogy ők lesznek a befutók a projekthez, amibe már láttam sárga habanero-t, sima zöld-hegyes erőspapikát is felhasználni.

a "vivőanyaga" az almapektin, úgyhogy csináltam is ezekből a pirosas nyári almákból egy nagy adagot

és mivel a nyári alma nem igazán ideális pektinforrás, a biztonság kedvéért jól beforraltam

... és így kaptam ezt a bámulatosan finom, már-már chutney szerű pikáns, egész szilárd zselét: kis ecettől savanykás, almától és cukortól édes, a paprikától meg csípős.

remekül lehet sajtokhoz, hideg húsokhoz társítani, de akár csak úgy kiskanállal is...

elérkeztek a savanyúságok! Elsőnek egy "senfgurken" nevű német uborkát készítettem nagyobb salátauborkából, meg egy tonna mustármagból. De kell bele hagyma, torma és pár szem fekete bors is.

So this is "Senfguken", inspired by the Linda Ziedrich's receipt from The Joy of Pickling, but eventually made it from an authentic german receipt I found.

and the Andy Warhol like picture:

két hete hétvégén már előre elterveztük hogy el szeretnénk menni gombászni, de esett az eső, úgyhogy megörültünk amikor a mátrában már nem. cserébe a felhőBEN voltunk végig.

Simi azonnal tolta be a füvet, úgyhogy felvettük. végig háton volt.

elsőnek a fenyvesbe mentünk

jó kis űrfilm kulissza

utána át a lombhullatós részbe

Zsófi a kisvödrével

be kell valljam, ekkor SEMMIT nem találtunk: még túl korán volt a sok eső és hideg után. De egy héttel később, igaz már nem a Mátrában hanem a Bükkben, ez a zsákmány lett:

nagy láda őzláb. otthon felszeleteltük az összeset és ment egy napra szárítani a sütőbe

meglepő módon nagyon finom és aromás az őzláb szárítva, nagyon szeretem.

mi aratási körtének hívjuk, de megint nem tudom hogy mi a "tisztességes" neve, a lényeg hogy kicsik. ...és jelen esetben zöld, mert az jó eltenni.

viszonylag kevés cukorral tettem el, hogy minél inkább megmaradjon az eredeti körteíz.

ezek 7 decis üvegek, de a körte miatt úgy néznek ki, mintha legalább 5 literesek lennének...