dédnagyanyám tett el ilyen vaníliás sárgadinnye befőttet, de találtam egy hasonlót a Linda Zierdrich könyvemben is (igaz az fahéjas). Tesómék épp múlt hónapban ették meg az utolsót, és még a fejemben volt a sok ájuldozás hogy milyen finom, amikor megláttam a friss sárgadinnyéket.

az igazsághoz hozzátartozik hogy én nem szeretem a dinnyét semmilyen formában, se görög, se sárga, úgyhogy végig férj volt a főkóstolóm.

három nap alatt készül el, de állítólag megéri a várakozást.

Illatos sárgadinnye, olvad a szájban mint a pillecukor, sűrű vaníliás szirupban.

talán tizennyolc éves lehettem, amikor az első saját lekváromat befőztem még otthon, ez volt a mirabelle, azóta is nagy kedvencem

persze igazából nem ez a faj a mirabelle, mert az sárga, és ilyen nagy, de nekem már ez marad a neve. A környékünkön is most érik, de apáméknál is rogyásig a fa, úgyhogy szedtünk öt kilót. (meg összehasonlításnak a pici sárgából is)

Mivel nem magvaváló, első este két kilót tudtam nagy nehezen kimagozni, úgy hogy mindegyiket negyedelem, aztán leválasztom a magról késsel, aztán másnap olvastam hogy csak felezni kell, és majd mikor fő, feljön a tetejére a mag, úgyhogy a maradékkal már így jártam el

...ami igazából átverés volt, mert csak azt értem el hogy egyesével kellett kihalászgatni a magokat úgy egy óra alatt a rotyogó lekvárból. (simán nem lehet kiszűrni, mert akkor kiszűrődnek a héjak is, amit pedig nem kéne)

de végül lett 12 üveg gyönyörű, narancsos-rózsaszínes áttetsző lekvárom, egész friss, citrusosan savanykás, gyümölcsös, szilvás ízzel. Fantasztikus!

apu nemrég találta nagyszülei házában ezt a körtebefőttet... jövőre lesz 70 éve hogy eltette valószínűleg az én dédnagyanyám. Megélt egy világháborút is, és még mindig sértetlen, és szerintem ehető is. Weck reklám.

My dad just found this pear preserve from 1942. Yep, this will be 70 years old next year. Presumably my great-grand mother made it. It survived a world war, and still intact, I think still edible too. A real Weck advertisement.

találtam egy ilyen receptet még tavasszal és azóta vártam hogy zöldüljön a bodzabogyó. Igen, abból készül.

Próbáltam az utolsó pillanatig várni hogy minél nagyobb bogyókat kapjak

a legjobbak a már piros száron lévő még zöld bogyók voltak

de ezeknek is egy-egy oldaluk már pirosodik

egy éjszakát sós vízben töltöttek. Meglepően kevés tányérból sok bogyó lesz, és meglepően nehezen lehet leszedni a bogyókat. inkább tolni kell a száráról mintsem húzni. Elég lassú meló.

aztán másnap fehérborecet és tárkonyág társaságában üvegekbe tettem

most meg várom hogy átjárja az ecet és a tárkony...

nagyon kíváncsi vagyok hogy milyen lesz, meg hogy hogy lehet felhasználni, mert elég ellentmondásos amiket olvastam. Egyfelől csak ennyi, máshol viszont írják hogy csak ízesíteni lehet vele, utána ki kell szedni az ételből. Megint máshol meg még azt is írják hogy mérgező a magja: hashajtó, ha nincs átfőzve. meglátjuk.

készült egy másik fajta sárgabarack lekvár is, fügével és fahéjjal

isteni finom

...és odaégett az alja. 14 liter. Sírok.