lekvár, de citrusból, úgyhogy nem tudom lekvárnak hívni.

Minap szembejött velem a boltban két kiló ebből az aprószemű finomságból, nem hagyhattam ott. Mire befőzésre került a sor, már csak másfél kiló maradt, beporszívózta a család. Fantasztikus édes mandarin ízű héja, pici kesernyésséggel, és citrusosan friss, savanyú lével. Igazi ízbomba.

Natúr marmalade-nak lesz a legjobb.

Nagy elánnal fogtam bele a szeletelésbe, és csak úgy négy óra múlva kezdett derengeni hogy ez életem legmacerásabb gyümölcse. A kis bogyókat alapos átmosás után egyenként megszabadítjuk a szármaradványtól, majd fel kell szeletelni, de tele van maggal. A magra pedig szükségünk van, de nem a lekvárban, úgyhogy végül az lett a munkamenet hogy:

A kumquat szárral szemközti végén (fenekénél) levágok két szeletet, majd lábas fölé tartva kinyomom a belsejét alaposan egy kis szitába, így lé kicsorog a lábasba, mag fennakad (magot külön gyűjtöm), a maradék kumquatot pedig immár deszkán tovább tudom szeletelni. ...és így tovább.

A magokat megőrizzük, mert az egy külön kis vászontasakba kerülve a pektint adják a lekvárhoz.

adagok, hozzávetőleg:

1kg kumquat

2,3kg cukor

3,5l víz

Szeletelés után vízzel feltettem főni (magokat is beleteszem a kis zárt zacsiban), rotyogott negyed órát, majd pihent 12-t. Utána belekerült a cukor is és forrásig főzni, egy percig rotyogtatni, majd ismét elzárni, és ismét pihen 12 órát lefedve.

Aztán az utolsó részben ismét lassan felforraljuk, és addig forraljuk amíg át nem megy a kanál teszten.

Levesszük a tűzről és kivesszük belőle a vászonzacskót a magokkal, öt percig pihentetjük, majd üvegekbe töltjük.

A végeredmény:

szelet pirítóson