Jött még egy láda tarocco típusú vérnarancs is a Granditalia-tól, ismét Szicíliából, az Etna mellől, ebből is marmalade lett, mi más, viszont házasítottam mindenféle más testvérével: navellina narancs, citrom, lime és pomelo. Bevallom őszintén, a legnehezebben a pomelót vagyok hajlandó feláldozni a lekvár oltárán mint gyümölcsöt, azt annyira szeretem, de nem hagyhattam ki, muszáj volt most mégis, hogy feltegye az i-re a pontot.

Hozzávalók egy hatalmas adaghoz:

20 bögre (cup) vérnarancs héjastól cikkelyekbe vágva (ebben volt még navellina is kb két db)

3 citrom leve

3 lime leve

egy fél pomeló

~4 liter víz

~4,5 kg cukor

A narancsokat cikkelyekre vágjuk, és amennyi "cup" narancsunk lesz, annyi vizet adunk hozzá (nekem ez kb 2 liter volt). Hozzátesszük a lábasba a 3 citrom és a 3 lime levét és egy fél pomelót is megpucolva és darabokra szedve. Mellé tesszük muszlinzacskóba a menet közben kapott magokat (citrom, narancs, pomelo) és felforraljuk. 10 percet forraljuk, majd ha kihűlt, hűtőbe tesszük.

Ezt másnap megismételjük: újra felforraljuk, 10 percig forr, és ismét kihűtjük és mehet hűtőbe.

Harmadik nap hozzáadjuk a cukrot is, és először lassú tűzön melegítjük amíg a cukor el nem olvad, majd nagy lángon főzzük addig amíg a kívánt sűrűséget el nem érjük. Nagy adagnál jó sokáig tart, érdemes legalább megfelezni az adagot, tetszésünk szerint variálva a hozzávalókkal, de az itt megadott cukor és a víz mennyisége csak egy hasonló arányú száraz-nedves (lé, narancsdarabok) összetételhez jó.

Az összes citrus beleadta a lekvárba minden pozitív tulajdonságát, úgyhogy egy szuper-citrus-marmalade jött létre, egy sima narancs lekvár hatványozva, több dimenzióban. Édes, savanyúcukorkás, kesernyés és vidám lekvár.