vegyünk egy láda almát, lehetőleg magas pektin tartalmút, mint például ezt az Elstar fajtájút. Nekem egy 14 literes lábasom van, abba egyszerre 4-5 kilóból tudok pektint főzni.

(bocsánat a további képek minőségéért, munkaközi fotók, borzalmas fényviszonyok mellett)

Az almákat alaposan mossuk meg és csak a csumáját és az alsó "szőröket" vágjuk ki. Negyedbe vágva könnyebben megy.

A csumátlan, "szőrtelen" almát negyedeljük, majd a negyedeket magházastól és magostól tovább vágjuk még félbe, vagy még háromba. Almamérettől is függ.

Úgyhogy négy kiló alma végén ennyi a kidobni való csak:

Lábasba tesszük az almát és felengedjük annyi vízzel ami majdnem ellepi (Az alma felúszik a víz tetejére, úgyhogy ha kell, fogjuk le ameddig a vizet töltjük rá):

Tegyük fel főni. Addig amíg rendesen szét nem fő az alma:

Utána lesz szükségünk a "jelly bag"-re, amit én két darab, újonnan (kizárólag e célból) vásárolt színezetlen pamut párnahuzattal helyettesítek. Ezeket csak erre használom, az alma batikolja is őket rendesen:

Bevizezem és alaposan kicsavarom a huzatokat, majd egy kisebb lábasnak a szájára húzom, így könnyebb megtölteni a zsákokat:

A forralt almát érdemes egy fél órát legalább hűlni hagyni hogy ne a még rotyogó láva szerű cuccal zsonglőrködjünk. Tehát benne van a nagy edényünk tartalmának a fele az egyik huzatban, ezt kiemeljük a segédlábasból és felül összefogjuk. Általában átlósan fogom össze hogy a huzat egyik csücske nézzen lefelé, különben két csücsök két oldalra vezetné szélesen a levet.

Ekkor jön a vicces rész: Keressünk egy széket amin van lábtámasz is, fordítsuk fejre és tegyünk az aljára (ülőke másik oldala) egy tálat, ebbe fog csorogni a lé. Rakjunk keresztbe valami erőset a lábtámaszon, majd erre kössük rá a jelly bagként funkcionáló huzatot, vagy szerezzünk a barkácsboltan erős fogót, és azzal fogassuk rá:

És itt hagyjuk egy éjszakára csurogni:

Ilyen szép világos lé folyik ki belőle. Itt megjegyezném hogy nem igazán alma illatú a dolog, legalábbis ne várjuk hogy fővés közben isteni almakompót illat lengje be a lakást, inkább csak főtt zsepkendő szerű a szaga.:

Másnap fogjuk a zsákokat és nyomkodjuk még kicsit ki, de ne nagyon. Ha zselét szeretnénk majd készíteni, akkor ne nyomjuk egyáltalán, sőt érdemes még egyszer egy sűrű szövésű anyagon átszűrni.

A kapott levet lábasba öntjük és ha van a lábason belül literes űrtartalom jelölés akkor örülünk, ellenkező esetben beledugunk függőlegesen egy vonalzót fakanalat és megjegyezzük hogy meddig ért az almalevünk.

Azután addig forraljuk míg a fele nem lesz az eredeti mennyiségnek. Kicsit sötétedik is néha a lé.

Majd még forrón sterilizált üvegekbe töltjük és dunsztoljuk:

Igen, ennyi, ilyen folyékony, nem igazán finom (=nem almáspite) szagú cucc a végeredmény.

Ezzel aztán például finom csilizselét lehet készíteni, illetve sűríteni más, alacsony pektin tartalmú lekvárokat, de mindig számolni kell vele hogy azért van egy bizonyos almás íze. Ami még hátulütője hogy kísérletezni kell vele hogy hogyan (mennyiség) használjuk fel, illetve hogy ahány alma, sőőőt, ahány főzés, annyiféle lesz a pektin. Volt már egyszer olyan is hogy hiába használtam, egyáltalán nem akart zselésedni, de általában ez egy jó alap és működni szokott.