ultrakönnyű kategória, de annál tutibb. Amíg most szezonja van és olcsó és gyönyörű és friss, vegyünk sok petrezselymet. Mondjuk 10 csokorral legalább.

Válogassuk ki az esetleges nem túl szép leveleket és alaposan mossuk meg a többit. Majd egy tiszta konyharuhára terítsük szét megszáradni.

ez akár egy éjszakát is eltarthat, a lényeg hogy teljesen száradjon meg.

Ha megszáradt, akkor a szárait vágjuk le és dobjuk ki. Igazság szerint ezt is össze lehet apróra vágni és fel lehetne használni, de általában nálunk csak a levele fogy így fagyasztva. *

A leveleket aprítsuk össze és töltsük üvegbe. Jó szorosan pakolva a 10 csomag nekem röhögve belefért egy 7,2dl-s üvegbe

Zárjuk le, írjuk rá a tetejére hogy "Petrezselyem" és tegyük a mélyhűtőbe. (nálam még zellerlevél szokott ugyanígy fagyasztóba kerülni, ezért a pontosítás)

Már másnap így néz ki:

és kibontva pedig teljesen jégmentes, mert jó szárazon aprítottuk:

Így aztán egy evőkanállal bele lehet kaparni a kívánt mennyiséget egy-egy ételbe amikor szükség van rá. Egy ilyen üveg általában kitart egy telet nálunk.

Természetesen ugyanígy lehet zellerzöldet és kaprot is eltenni, szoktam is. Azért nem zacskóba, mert abban jegesedik és lisztté törik használat során illetve a zacskóban eltett zöldfűszerektől vagy a hűtő lesz kaporszagú, vagy a petrezselyem hűtőszagú...

*:(egy kis magyarázom a bizonyítványom rész: frissen egy egész csokor szokta szárastól a levesben végezni, én szeretem a szárát is, de a többiek körülöttem nem, illetve így minden máshoz is felhasználható, nem csak leveshez)

vegyünk egy láda almát, lehetőleg magas pektin tartalmút, mint például ezt az Elstar fajtájút. Nekem egy 14 literes lábasom van, abba egyszerre 4-5 kilóból tudok pektint főzni.

(bocsánat a további képek minőségéért, munkaközi fotók, borzalmas fényviszonyok mellett)

Az almákat alaposan mossuk meg és csak a csumáját és az alsó "szőröket" vágjuk ki. Negyedbe vágva könnyebben megy.

A csumátlan, "szőrtelen" almát negyedeljük, majd a negyedeket magházastól és magostól tovább vágjuk még félbe, vagy még háromba. Almamérettől is függ.

Úgyhogy négy kiló alma végén ennyi a kidobni való csak:

Lábasba tesszük az almát és felengedjük annyi vízzel ami majdnem ellepi (Az alma felúszik a víz tetejére, úgyhogy ha kell, fogjuk le ameddig a vizet töltjük rá):

Tegyük fel főni. Addig amíg rendesen szét nem fő az alma:

Utána lesz szükségünk a "jelly bag"-re, amit én két darab, újonnan (kizárólag e célból) vásárolt színezetlen pamut párnahuzattal helyettesítek. Ezeket csak erre használom, az alma batikolja is őket rendesen:

Bevizezem és alaposan kicsavarom a huzatokat, majd egy kisebb lábasnak a szájára húzom, így könnyebb megtölteni a zsákokat:

A forralt almát érdemes egy fél órát legalább hűlni hagyni hogy ne a még rotyogó láva szerű cuccal zsonglőrködjünk. Tehát benne van a nagy edényünk tartalmának a fele az egyik huzatban, ezt kiemeljük a segédlábasból és felül összefogjuk. Általában átlósan fogom össze hogy a huzat egyik csücske nézzen lefelé, különben két csücsök két oldalra vezetné szélesen a levet.

Ekkor jön a vicces rész: Keressünk egy széket amin van lábtámasz is, fordítsuk fejre és tegyünk az aljára (ülőke másik oldala) egy tálat, ebbe fog csorogni a lé. Rakjunk keresztbe valami erőset a lábtámaszon, majd erre kössük rá a jelly bagként funkcionáló huzatot, vagy szerezzünk a barkácsboltan erős fogót, és azzal fogassuk rá:

És itt hagyjuk egy éjszakára csurogni:

Ilyen szép világos lé folyik ki belőle. Itt megjegyezném hogy nem igazán alma illatú a dolog, legalábbis ne várjuk hogy fővés közben isteni almakompót illat lengje be a lakást, inkább csak főtt zsepkendő szerű a szaga.:

Másnap fogjuk a zsákokat és nyomkodjuk még kicsit ki, de ne nagyon. Ha zselét szeretnénk majd készíteni, akkor ne nyomjuk egyáltalán, sőt érdemes még egyszer egy sűrű szövésű anyagon átszűrni.

A kapott levet lábasba öntjük és ha van a lábason belül literes űrtartalom jelölés akkor örülünk, ellenkező esetben beledugunk függőlegesen egy vonalzót fakanalat és megjegyezzük hogy meddig ért az almalevünk.

Azután addig forraljuk míg a fele nem lesz az eredeti mennyiségnek. Kicsit sötétedik is néha a lé.

Majd még forrón sterilizált üvegekbe töltjük és dunsztoljuk:

Igen, ennyi, ilyen folyékony, nem igazán finom (=nem almáspite) szagú cucc a végeredmény.

Ezzel aztán például finom csilizselét lehet készíteni, illetve sűríteni más, alacsony pektin tartalmú lekvárokat, de mindig számolni kell vele hogy azért van egy bizonyos almás íze. Ami még hátulütője hogy kísérletezni kell vele hogy hogyan (mennyiség) használjuk fel, illetve hogy ahány alma, sőőőt, ahány főzés, annyiféle lesz a pektin. Volt már egyszer olyan is hogy hiába használtam, egyáltalán nem akart zselésedni, de általában ez egy jó alap és működni szokott.

a száraz dunszt mellett van még a vizes dunszt is, ezt főképp akkor alkalmazom amikor a tartalmat tulajdonképpen nem akarom főzni már, mint pl az uborkánál. De a natúr befőttek eltevésekor is így kell eljárni (pl meggy: csak friss, magozott meggyel kell megtömni egy befőttes üveget és rácsavarni a tetőt, majd vizes dunszt. ennyi)

Azt figyelembe kell venni hogy a dunsztolás csak a magas savtartalmú ételekhez használható, azaz amik magasabb mint 4,6pH értékűek. Ezért nem lehet/szabad például a következő dolgokat _csak_ dunsztolva eltenni: spárga, bab, cékla, répa, kukorica, gomba, hús, spenót, krumpli, borsó. A paradicsom pont határeset, ott legjobb ha fél literenként 1 evőkanál citromlevet adunk a befőznivalóhoz. (további részletek a poszt végén angolul)

A vizes dunszt kissé eszközigényesebb mint a száraz. Szükségünk lesz a legnagyobb lábasra amit otthon találunk, egy főzőbetétre és egy üvegfogóra.

Főzőbetét: bármi megteszi amit a lábas aljába tudunk tenni hogy az üvegek ne közvetlenül a lábas alján legyenek. A legjobb egy fémrács kis lábakkal, ami megemeli az üveget és a forró víz körbe tudja rendesen áramolni. De olyan legyen ami nem rozsdásodik, de még én se találtam ilyet (ami van, az rozsdásodik, a másik meg nem fér bele a lábasomba) úgyhogy marad az ősmegoldás: egy rongydarab. Aminek még az a pozitívuma hogy kicsit véd az összekoccanástól és a fazékhoz koccanástól is.

Üvegfogó: eddig csak külföldi oldalakon láttam, de szerencsére a teszkó is elkezdte forgalmazni az üvegfogót, ami nélkül nagyon nehéz a forró vízből ki- és berakodást intézni.

A nagy lábasunkat megtöltjük vízzel, sokkal! A lényeg hogy amikor beletesszük az üvegeket, majd ellepje őket, kb 2-5cm-t. Felforraljuk és amikor forr, beletesszük a fogóval az üvegeket és újraforrástól számított 10 percig főzzük, majd kiszedjük egy tiszta konyharuhára és hagyjuk őket szobahőmérsékleten kihűlni. (ez a példa a forró felöntőleves 2,8dl-s savanyú uborkámra vonatkozott pl)

A 10 perc persze több is lehet, hiszen ha nagyobb a befőttes üvegünk űrtartalma, akkor is növelni kell az időt, illetve akkor is ha nem forró az üveg tartalma. Illetve tengerszint feletti magasságtól is függ: 300 méterenként plusz 1 perccel tovább kell főzni.

Mert ugye a befőtt maghőmérsékletének kellene elérnie a legalább 80°C-ot, és ez függ:

-az eredeti hőmérséklettől (lásd forró felöntőlé),

-víz forráspontjától(lásd tengerszint feletti magasság) é

-és az űrtartalomtól (nagyobb mennyiséget lassabban lehet felmelegíteni).

Tipp: Érdemes a forralóvízbe 1 deci ecetet önteni hogy ne legyenek vízkövesek az üvegeink miután kiszedtük őket.

Víz alatt az uborkák, a főzőbetétnek szánt rongyon:

A letelt idő után kivesszük:

itt egy rettenetesen aprólékos, táblázatokkal ellátott vizesdunsztolós leírás angolul.

a tavalyi is nagy siker volt, idén is készült, már második körön is túl vagyok és tervezek még, mert ez gyorsan fogy. A név eredete a tavalyi posztban, most viszont jöjjön a recept is!

Hozzávalók:

3kg kovászolni való uborka (lehet nagyobbacska is, csak ne túl vastag)

100g adalékanyag mentes só (csomósodásgátló és társaitól puha lesz a zöldség)

2-4 tartónyi jégkocka

8 tk sárga mustármag

4 tk fekete mustármag

4 tk koriandermag

2 tk zellermag

2 tk chilipehely/morzsolt chili

2 tk kapormag vagy pár szál száraz virág magokkal a kapor ernyőjéből

840ml víz

840ml almaecet (5%)

200 g xilit (vagy cukor)

1,5tk kurkuma

Az uborkákat alaposan megmossuk és mind a két végét levágjuk. Legyaluljuk majd egy edénybe tesszük és rászórjuk a sót, elkeverjük és rátesszük a jeget. Lefedjük és szobahőmérsékleten pihentetjük 4-5 órát.

Ha letelt az idő, lemossuk alaposan a sót, lecsöpögtetjük. Egy nagy lábasban vizet teszünk fel forrni a vizesdunszthoz, egy másik lábasban pedig elkészítjük a felöntőlevet: A vizet és az ecetet feltesszük főni a cukorral és a kurkumával. Figyeljünk a cukorra, amíg el nem olvadt, addig kevergessük. A másik fontos pedig a kurkuma: ne érintkezzen semmi műanyaggal, azonnal minden befog.

Elkészítjük az uborkát: Üvegeket veszünk elő, besaccolva hogy kb mennyi lesz a végére. Kb 10-11 darab 2,8dl-s üveg lett nekem a végeredmény, úgyhogy kitettem 12 tiszta üveget és elkezdtem őket megtölteni. A leírás egyben van, az arányok érzékeltetésére, de jobban szeretem üvegenként adagolni. (ha marad még uborka, simán csak egy új üvegbe teszek még fűszereket)

A 2,8dl-s üvegekbe ment: 1 teáskanál sárga mustármag, 1 mokkáskanál fekete mustármag, 1 mokkáskanál koriandermag, fél mokkás kanál zellermag, fél mokkáskanál chilipehely (ha nem túl erős a chili) és egy-két szál kapor ernyőcske magjával együtt.

Az üvegekbe a fűszerek után szorosan belepakoljuk az uborkát, figyelve hogy egyenletesen oszlassuk el az egész üvegben, minél inkább megtöltve azt, majd közben már körülbelül fel is forrt a felöntőlé, úgyhogy azt is rákanalazzuk az uborkákra az üvegbe.

Rácsavarjuk a tetejét és vizes dunsztoljuk 10 percet.

Az általános ökölszabály itt is érvényben van: a fűszereket saját ízléshez igazítsuk. Nekem a koriander mag a végén a savanyúság leginkább várt része, úgyhogy azt bőkezűen tettem bele, chilit viszont most csak mutatóba, hogy nehogy csípjen. stbstb

Ha van otthon friss szőlőlevelünk, azt is tehetünk az üvegekbe, megőrzi az uborka roppanósságát.

...ami mint írtam, nem az ami, de nekem ez marad már a neve. Tömegével érik már egy ideje, sikerült is hipp-hopp 7,5 kilót szedni. Iszonyú szapora gyümölcs, szedni is élvezet, olyan nagy csomókban csüng a fán.

Hozzávalók:

2kg mirabelle

0,6-1kg cukor

1 csomag 3:1 dzsemfix

A cukor mennyisége nagyon függ a mirabelle érettségi fokától, mindenesetre nagyon savanyú a többi gyümölcshöz képest, úgyhogy sok cukrot igényel.

Az alaposan megmosott és kiválogatott mirabelle-t lábasba tesszük és lassú tűzön melegíteni kezdjük. Elég hamar elkezd főni az alján lévő sor, és levet ereszt, úgyhogy sűrűn kevergessük hogy mindegyik szem kapjon a hőből. Aztán egy idő után önállóvá válik a folyamat, mert már elég sok lé lesz az alján. Főzzük addig amíg az összes gyümölcshús lefő a magokról. Itt lehet azt is választani amit én tavaly csináltam, hogy kihalásszuk a magokat egyesével, vagy mint amit idén csináltam:

Egy lábas fölé szitát tettem, abba több kis részletben átpasszíroztam a kapott magos pürét. Sajnos nem túl haladós munka mert a rost nagy része is fennakad a szitán meg a héja, így eltömődik. (...és pont ezért kell bele a dzsemfix is. Ha nem szűrjük ki, akkor nem kell bele!)

A kapott lébe belekeverjük a cukrot és egy éjszakát állni hagyjuk (hagyjuk kihűlni). Majd másnap belekeverjük a dzsemfixet is és azzal együtt eleinte kislángon, majd nagy lángon felforraljuk. Forraljuk 5 percet, sterilizált üvegekbe töltjük és dunsztoljuk.

Olyan ez a lekvár mint a gyerekkorunk savanyúcukrai: egyszerre édes és savanyú. Fantasztikus gyümölcsös-szilvás is, nagyon szeretem.

sütibe is tölthetjük, de ne a legnagyobb melegben próbáljunk krémes sütit készíteni, mert akkor ilyen csálé lesz a végeredmény, haha