A kölcsönkerti kézikönyv utolsó fejezete a naspolya. Majdnem két hónapja már annak hogy ott voltunk, és szedtük a szemerkélő esőben, a fát, ami olyan volt mint a mesében: már előttünk a háziak is leszedték amire szükségük volt, aztán a háziak rokonai is, végül mi is szedtünk egy irdatlan mennyiséget és utána is pont úgy nézett ki a fa mint előtte: mintha soha senki egy gyümölcséhez se nyúlt volna: roskadásig.
A friss naspolya ugye még ehetetlen, úgyhogy a teraszra került egy rétegben szétterítve. Két hónap kellett hogy utóérjen.
Ezidő alatt megsötétedett, megpuhult és finom krémes, ízletesen édes lett.
Ebből főztem most egy első adag lekvárt.
4kg naspolya
1,5kg cukor
kb 1l víz
2 citrom leve
A naspolyát megmossuk * és feltesszük főni szőröstől-bőröstől a kb 1l vízbe. Főzés közben kevergetjük, nyomkodjuk, hogy minél hamarabb lefőljön a magról a hús. Utána fémszitán átpasszírozzuk az egészet - igen, ez megint elég rabszolga meló -, majd a kapott pépet feltesszük a cukorral és a citromlével főni sűrűsödésig. Vigyázat, ugyanúgy "köpköd" mint az üstös szilvalekvár. Ha kész, üvegekbe töltjük és mehet a dunsztba.
és az íze? mintha csipkebogyó lekvár és kökény lenne egy kis szilvalekvárral. Lélekmelengető bársonyos téli balzsam.
*:kis kiegészítés egy következő főzéskori tapasztalattal: érdemes minden szem naspolyát a mosás után félbeszedni (könnyen szétszedhető amikor már érett), hogy megnézzük hogy biztosan hibátlan-e a belseje, mert könnyen tud penészedni, feketedni.
Utolsó kommentek