hétfőn volt egy kis dolgunk Bécsben, ekkor egy kis unszolással a Naschmarkton kötöttünk ki, ahol a konstans nyálcsorgatás végén a halasoknál megláttam egy csomó nyers lazac ikrát. Persze nem bírtam ki, megvettem, itthon meg másnap már neki is álltam elkészíteni egy kanadai recept alapján, de ahogy nézem, körülbelül mindenhol ugyanaz a metódus.

Hozzávalók:

1,5l víz

125g só

ikra (lazac, pisztáng)

Megmossuk az ikrát, utána elkészítjük a vízből és sóból az áztató és marináló levet, majd mikor feloldódott már a só, beletesszük az ikrát és egy fél órára betesszük a hűtőbe ázni. Ilyenkor kicsit opálos lesz.

Kivesszük az edényt és egy szitába öntjük úgy, hogy az áztatólevet felfogjuk.

Most jön az undok része: forró vizet engedünk rá és a lassan folyó meleg víz alatt leszedegetjük a hártyát róla. A külső hártyát lehúzzuk, a többi viszont kicsit trükkösebb, egyszerűbb valahol fogást találni a belső hártya-lebenyeken és tolni az ujjunkkal a kis gyöngyöket. Többször mossuk át, hogy biztosan minden belső hártyát eltávolítsunk.

Majd az áztatólébe beletesszük újra az ikrákat, és egy órára ismét a hűtőbe kerül marinálódni.

Az egy óra elteltével kivesszük, szűrőbe öntjük, utoljára alaposan átöblítjük és negyed órán keresztül a szűrőben hagyjuk lecsöpögni.

Ennek leteltével üvegekbe töltjük és hűtőben tároljuk. Eltarthatóságra két-három heteket írnak, én javasolnám inkább a kis kiszerelést és az egy héten belüli fogyasztást: minél frissebb, annál finomabb.

Pirítóson, vajkrémmel és egy csepp citrommal az igazi.