Tavaly készült az első kókuszos befőzésem, a vaníliás kókuszlekvár és már akkor belefutottam a neten a délkelet-ázsiai kókuszlekvárral, a Kayával, de mivel ahhoz egy speciális hozzávaló, a pandan levél kellett volna, ezért nem fogtam neki. 

Télen viszont egy kínai boltban találtam pandan kivonatot, úgyhogy nagy boldogan bedobtam a kosaramba egy kókusztejjel együtt hogy ebből most aztán majd kayát készítek (ez magyarul azért elég hülye szóvicc pluszban).

Telt múlt az idő, a citrusokkal voltam elfoglalva és beköszöntött a tavasz, majd hazalátogatott Eztettem Éci és összefutottunk egy kávéra. 

...és mit nyom a kezembe?! hát egy csokor friss pandan levelet, pedig ugye Chili és Vanília óta tudjuk hogy azt bizony nem egyszerű beszerezni. Úgyhogy idült vigyorral az arcomon robogok haza és kezdtem neki pár nappal később az autentikus Kaya készítésének.

Hozzávalók:

6 szál pandan levél (vagy egy kanál pandan kivonat. (ha az nem színezett, akkor általában egy kis zöld ételfestéket is tesznek bele))

3 nagy tojás

250g cukor

350ml kókusztej (ha nagyon autentikusak akarunk lenni, akkor készítsük el mi)

Variációk alapanyagra :)

Elkészítése: Pandan leveleket összevágjuk majd leturmixoljuk a kókusztejjel. Átszűrjük. A tojásokat a cukorral összekeverjük amíg a cukor nagy része el nem olvad. Duplafalú lábasba (vagy vízfürdő felett) öntjük az átszűrt kókusztejet és beleöntjük a cukros tojást. Lassú tűzön állandó kavargatás mellett készre főzzük, kb 1 óra alatt.

Ahogy én készítettem: A pandan levelek felét leturmixoltam és átszűrtem, a másik felét csomóba kötöttem és úgy tettem kókusztejbe egy lábasba. Beleöntöttem a pandan leveles turmixolt kókusztejet is, majd hozzáadtam a cukros tojást. Az edényt egy másik, vízzel töltött edény fölé helyeztem és állandó kevergetés mellett főztem kis lángon hosszan, de minden igyekezetem ellenére se marad homogén, hanem összeugrott a tojás. Szerencsére botturmixszal meg lehetett menteni, de így viszont nem sűrűsödött hiába főztem egy órán keresztül, úgyhogy tettem bele a végén pektint, ezért nem folyós, hanem kenhető állagú az általam készített. 

Körülbelük 0,5l lekvár a késztermék.

Ezt a lekvárt Délkelet-Ázsiában kábé úgy eszik mint itthon a nutellát, vagy Amerikában a mogyoróvajat: kenyérre kenve, mondjuk reggelihez. Létezik még egy másik változat is, amikor karamellel készítik.

A színét én az eredeti pandanleveles színezésűre hagytam, ez ilyen halvány jáde-zöld, a boltiak általában ételfestékkel színezettek.

.

.

.

.