vadászom egy ideje a rebarbarát, sehol nem találok olyat amilyen a külföldi oldalakon szokott lenni. az a szép, vastag, pirosas, vékony héjú, mert legjobb esetben is csak féligrószaszín-féligzöld példányokkal találkozom. Ez az álom-adag, ez végül a Culinarisból lett, szemtelenül drágán, de az olvasókért mindent, ugye.

csak összehasonlíásképp, egy friss, piaci rebarbara is:

igen, ez a kis vékonyka, nagyonzöld. Végülis a színe annyira nem fontos, de az azért nem mindegy hogy mennyit kell a hámozással foglalkozni, mert jó esetben a rózsaszínnek olyan a héja mint a legfrissebb újkrumplinak: szinte ujjal letolható hártya, míg a kerti változatok általában rendesen hámozni kell .

A különbség a nevelésben rejlik, ugyanis ezek a rózsaszínek az ún. "forced" nevelés miatt ilyenek, ami gyakorlatilag azt jelenti hogy sötétben és melegben nevelik a már legalább két éves törzseket. Itt egy gyakorlati leírás hobbikertészeknek és itt lehet látni egymás mellett a kertben nevel rebarbarabokrot és az "erőltetettet".

Tehát rebarbara... meg persze eper. ami nálunk szamóca volt, de már én is pestiesedtem és eper lett, mert ez eszperente, hehe. najó, abbahagyom. Ez egy gyors, tavaszi dzsem.

Hozzávalók:

0,5kg rebarbara

0,8kg eper

300g cukor (vagy xilit)

1 citrom reszelt héja és leve

1 zacskó 3:1 dzsemfix (lehet enélkül is, de akkor sokáig kell főzni, legalább 1,5-2 órát)

A rebarbarát megmosom, ha kell, meghámozom, majd maximum fél centis szeletekre vágom (gyakorlatilag aprítom). Az epret megmosom és csumátlanítom, majd egy lábasba teszem, hozzáadom a cukrot és a rebarbarát, majd belekeverem a citrom levét és reszelt héját, illetve az egy zacskó dzsemfixet. Felforralom lassan, majd öt percig hevesen forralom. A kikészített, sterilizált üvegekbe töltöm és dunsztolom.

A savanykás rebarbara nagyszerűen kiegészíti az édes epret. Tökéletes jin-jang effekt.

.

.

.

.