Idén is szedtünk Horvátországban, de most már felkészültebb voltam, tudtam hogy mit szeretnék belőle készíteni. Tavaly még csak jópofaságból hoztunk, eszegetni, elosztogatni, meg a bio-sütibárba vinni hogy tudják mutogatni.

Képet idén elfelejtettem készíteni a fáról, úgyhogy tavalyi képek a helyszínről:

A fa, amelyik inkább egy faméretű bokor, Ceratonia Siliqua:

alulról a már érett termések:

termés leszedve. Itt lehet látni hogy úgy egy centi vastag, ellenben a nálunk is fellelhető hasonló termésű, de papírvékony fajtával, a gledícsiával (Gleditsia triacanthos)

A karob a karobfa, vagy másnéven szentjánoskenyérfa termése. Vastag, félbetörve erőteljesen édes, csoki illata van, és így ahogy van, meg is lehet enni. Állagra talán mint a sült gesztenye. A magjait így nem lehet megenni, azok nagyon kemények, és nagyon egyformák: pontosan 0,2g mindegyik, ezért is van az hogy régen ezzel mérték az aranyat, később pedig a drágaköveket. Ez a mag maga A Karát. 1 mag = 1 karát.

itt van róla pár további infó, de amit mindig meglepődök, hogy szinte mindig tévesen írják le. A csokipótlónak is tökéletes karobport a vastag maghéjból készítik; a sűrűsítésre használt, ún. szentjánoskenyérmaglisztet pedig a magjából. Még a dobozos karobpor oldalán is tévesen szerepelt régebben (mostanában nem láttam).

Szóval volt három kiló (férjem rendesen forgatta a szemeit amikor a négy emberrel és a cuccaikkal (babakocsi! utazóágy!) be akartam még ezt is passzírozni)

...és elterveztem hogy csinálok belőle karob szirupot, másnéven: Gulepp tal-harrub.

1 kg érett (barna) karob

1 kg cukor (nádcukrot használtam)

2 l víz

0,5 teáskanál őrölt szegfűszeg

Először is alaposan meg kell mosni a termést, majd 10 percre betenni forró sütőbe megpirítani. Persze csak adagonként, mert csak egy rétegben érdemes. Majd három vagy négy darabba összetörni és kilónként két liter vizet tenni rá.

24 órát tölt el ázva, majd másnap így ahogy van, tűzre tesszük és gyöngyözve forraljuk kb 1 órán keresztül. Leszűrjük, kidobjuk a héjakat, és visszatesszük a leszűrt levet a tűzre, és beletesszük a cukrot és az őrölt szegfűszeget. Itt egy pillanatra megrémültem, mert mindent elárasztott a karácsonyi illat, de a végére csak egy gyönyörű utalásként marad benne az ízben, semmi tolakodás.

Lassú tűzön gyöngyöztetjük fél-másfél órán keresztül, amíg egy sűrű, sötét szirupot nem kapunk. Nekem két óra volt.

A kapott szirupot, a Gullep tal-harrubot a máltaiak természetes köhögéscsillapítónak használják tömény formájában, illetve pár kanálnyit felöntenek jéghideg vízzel üdítőnek, de szerintem mind a két forma pazarlás, mert öntetként a legeslegfinomabb. Bármire. (én itt speciel egy adag vanília sodóra öntöttem)

ez (még) nem lekvár, de nem hagyhatom kép nélkül a legnagyobb őszi kedvencemet.

ilyenkor képes vagyok napi egy (kanadai?sonka?) sütőtököt felhasználni. Hol leves, hol simán csak sütve.

Sütni ilyen apróra vágom, mert azt szeretem hogy minél több felületén süljön.

bevallom, ezek még csak munkaközi fotók: csak a kép kedvéért vettem ki a sütőből, mert majdnem szenesen szeretem.

...és volt még az elmaradhatatlan krémleves is, most éppen gyömbérrel ízesítve:

úgy öt évvel ezelőtt ettem az első sütőtök krémlevest, és akkor instant szerelembe estem vele. Az meg már csak hab a tortán hogy kb a zsíroskenyérrel egyenértékű az elkészítési nehézsége: kg egy fél tököt, egy nagyobb krumplit és egy nagy fej hagymát felkockázni, feltenni csirkealaplében főni (attól függően hogy mennyire sűrűre szeretjük: vagy egy ujjnyival kevesebb, vagy egy ujjnyival több mint a kockázott hozzávalók), kicsit megsózni ha kell. Mikor szétfőttek összeturmixolni, és kész. Tálaláskor jöhet bele tejszín és sok bors. Én a darált mellett mindig teszek bele törött borsot is mert szeretek ráharapni. Ebbe a levesbe tettem egy centi gyömbért is apróra vágva

--------------------

Butternut squash cream soup

half of a large butternut squash, peeled, diced

egy big potato peeled, diced

a big onion peeled, diced

(optional: ginger, about an inch, peeled and minced)

Put it into a stockpot, fill it with chicken broth approximately as much as the vegetables. Season it with salt. Simmer it until tender, than puree it. READY!

Serve it with cream and sprinke black pepper on top.

--------------------

tökdarabolás

(botrányosan röhejes touch-pad-os paint rajz és telefonnal készült ronda fotó jön. elnézést :))

amúgy semmi ördöngösség nem kell hozzá, csak egy éles kés kell és arra figyelni hogy vágáskor ne legyen a tök alatt nem alátámasztott rész, mert akkor szorul bele a kés:

Ilyenkor vagy lelógatom a tök fenekét, vagy csak addig vágom hosszára merőlegesen amíg nem szorul, utána hosszában kettévágom, és úgy már rendesen lefektethető a deszkára vágni.

A felső volt a késem, összehasonlításnak tettem egy másikat és egy sima kenőkést is

...ja és sütéshez nem hámozom, csak alaposan megmosom a héját. Főzéshez meg egyszerűbb előbb felkockázni és csak utána hámozni.

volt még pár kérés hogy legyen újra chilizselé, úgyhogy nekiálltam, csináltam is egy adagot piros csípősből

...és egy másik adagok zöld nagyonmérgesből.

Ezt egy fűszeresebb verzióban készítettem: lime, fokhagyma és rozmaring került még bele.

Ez annyira erős volt, hogy inkább egyenként kimagoztam az egészet. A végére már a konyhába belépni is életveszélyes volt, tömény gőzben állt a kapszaicin.

...és hiába a nagy igyekezet, a végén mind a kettő egyformán pirosas lett az almáktól. És annyira féltem a zöldtől hogy csípős lesz és ugye kimagoztam és sóval áztattam, hogy a végére szinte ártalmatlan lett. Legalábbis most a piros a csípősebb.

(bal oldal: piros chili, jobb oldal "zöld" chili)

Recept hozzávetőleg:

Először is kicsi, savanyú almákból pektint főzünk: feldaraboljuk magházastól-héjastól az almákat, de a csumát és a másik végén lévő "szőröket" kivágjuk. És lábasba tesszük. Ott felöntjük kb a háromnegyedéig vízzel, és felforraljuk. Kb 20-30 percig rotyogtatjuk, amíg rendesen széjjel nem fő. Érdemes néha jó alaposan átkeverni, vagy forrás közben a lábasban krumplinyomóval szétnyomkodni. Utána jelly bag-be tenni egy éjszakára, hogy átszűrődjön a leve. (ha ez nincs, akkor muszlin is jó, lábas fölé akasztva, ahova összegyűlhet a kicsöpögő leve) Nem szabad a zsákot nyomkodni, hiszen minél tisztább pektint szeretnénk.

Másnap a kapott levet felére beforraljuk.

(Kb öt kiló almából lesz négy liter lé, abból két liter kész pektin, de borzasztóan függ az alma fajtájától.)

Nettó 100g chilit vágunk össze apróra, tálba tesszük és egy evőkanál sót teszünk hozzá és egy órát hagyjuk hogy levet eresszen. Utána ezt leöntjük és ha kell, át is mossuk.

Feltesszük egy lábasba 650ml pektint, bele a chilit meg 310g cukrot és 80ml fehérborecetet. Közepes lángon főzzük kevergetve amíg a cukor el nem olvad, majd erős-közepesen forraljuk tovább amíg a zselé át nem megy a kanál teszten.

Ekkor azonnal levesszük a tűzről, pihentetjük a zselét öt percig, megkeverjük és azonnal üvegekbe töltjük. Aztán innentől mindenki a saját módszere szerint továbbfolytathatja: száraz dunszt, vagy nedves dunszt.

Az adatok azért ilyen furák, mert az idétlen cup-okból számoltam vissza őket.

készültem rá rendesen, mégiscsak első üstben főzésem... Sajnos a legjobb lekvárnak való szilváról már lemaradtam, de nem hagyhattam ki hogy ki ne próbáljam, pláne úgy hogy apósomnak van is egy saját üstje.

Szombaton 25 kiló szilvával felpakolva mentünk el hozzájuk, másfél órán keresztül magoztam (note to myself: legközelebb gumikesztyűben...)

()

utána öt órán keresztül főtt, csak szilva, semmi cukor meg egyéb; és végig állni kellett ugye mellette és keverni hogy ne kapjon le az alja. Harmadára töppedt össze.

...és a végén jött a felismerés hogy a magozás is és a kevergetés is kutyafüle ahhoz képest hogy mennyi macera ezt a sűrű krémet befőttes üvegekbe tenni...

De megérte. Szilvaesszencia.

...és persze a füge... Roskadási állt a fákon kint a füge, zöld is meg a lila is. Nagyon sok fa volt, és nagy része lehullott aszalva a fa alá. Nincs is jobb mint a fa alól csemegézni az aszalt fügét. (bevallom, úgy jobban szeretem mint nyersen)

Természetesen nem maradhatott ki hogy szedjünk: lett három kiló lila

és egy kiló zöld fajta.

Hazaérés után másnap neki is álltam, mert nem lehet hosszan tárolni

és lett belőle egy csodás, tömény, sok apró magvas fügelekvár.

És egy recept:

amikor fügéről volt szó, nagyon sokszor belefutottam a "Fig Newton" nevű sütibe, úgyhogy elég egyértelmű volt hogy az készül majd a lekvár felhasználásával:

alapötlet innen.

A tésztához:

350g liszt

100g cukor

fél teáskanál só

kb 3/4 teáskanál sütőpor

fél teáskanál fahéj

150g vaj

3 tojás

A száraz részt összeszitálni

majd belemorzsolni a szoba hőmérsékletű vajat.

végül bele a három tojás felkeverve.

Tésztát gombócba gyúrni, befóliázni, majd két órára hűtőszekrény. Utána három részre venni, téglalap formájúra nyújtani (elég undok a tészta, ragad és kezelhetetlen amint melegszik), azok is kettévágni, a lényeg hogy minél vékonyabb téglalap legyen, azoknak a közepére fügelekvárt tenni, majd két oldalról ráhajtani a széleit, az egyiket előtte tojássárgájával megkenni hogy összeragadjon. Sütőpapíros tepsibe tenni a hajtott felével lefelé, és tojással megkenni a tetejét is. Negyed óra kell neki 15-20 percig (barnulásig).