akkor folytatom a citrusos vonalat, és egy újabb "maradékfelhasználós" poszt jön.

Hozzávalók:

5db nagy méretű biocitrom

7,5l jó minőségű vodka (vagy 95%-os tiszta alkohol)

400g cukor

4dl víz

Igazság szerint 95%-os tiszta alkohollal kellene készíteni, hiszen amikor a cukorszirupot ráöntjük, _utána_ kellene hogy 40%-os legyen, de vodkát egyszerűbb volt most szerezni, meg nekem nem hiányzik az alkohol erőssége.

Ez is egyszerű recept, inkább a várakozás az ami miatt "bonyolult":

A citromokat alaposan megmossuk, majd vékonyan meghámozzuk uborkahámozóval. Egy nagy, jól záródó befőttes üvegbe tesszük a héjakat és felöntjük az alkohollal.

Másfél hétig ázik, közben naponta átforgatjuk kicsit az üveget hogy segítsünk az ízeknek jól kiázni. Majd cukorból meg a vízből cukorszirupot főzünk és a citromhéjas alkoholhoz adjuk és ázik még egy hétig, majd leszűrjük a héjakat.

a legjobb hidegen, egész fagyosan kínálni. vagy ízesíteni vele, vagy nyáron fagyira, sorbet-ra csorgatni kicsit...

(ezek a kezdeti képek, amint készen van, jönnek majd végső képek is)

ha már egyszer Bálint nap. Meg különben is, a birsalma örök szerelmem.

Mikor tavaly készítettem az első birsalmazselét, már megfogadtam hogy ebből valamikor valahogy rózsás is lesz, mert már maga a birsalma virág is gyönyörű, mint egy vadrózsa virág, meg a birsalmának is finom, aromás, rózsás illata van.

Aztán vettem múltkor egy zacskó szárított rózsaszirmot és már meg is volt az ötlet: átszűröm, hogy szép átlátszó zselét kapjak, de nem főzöm sokáig, hogy ne birsalmasajt legyen, kell bele egy kis citrom, ellensúlyozni az édességet és ...és és és a rózsaszirom!

Hozzávalók:

3 kg birsalma

50dkg cukor

2 nagy (bio) citrom

két-három nagy marék szárított rózsaszirom

Először gyakorlatilag pektint készítek, mint itt. Így:

A birsalmákat alaposan megmostam, és csak a csumát meg a másik végén található szőrt (virágszirom maradékot) vágom ki, majd kockázom és felteszem főni annyi vízben ami éppen ellepi. Felkarikázok egy nagy, megmosott (és eleve kezeletlen) citromot héjastól, majd azt is a birsalmákhoz dobom. Egy órát főzöm legalább, vagy még tovább, kis lángon, csak gyöngyözzön, hogy teljesen szétfőjön, lehet a fedőt is kicsit rácsúsztatni, hogy ne forrjon el az összes leve. Majd elzárom, kicsit hagyom hogy kihűljön, hogy tudjak vele dolgozni és egy jelly-bag-be töltöm hogy lecsöpögjön. Egy éjszakát hagyom csöpögni, majd másnap összegyűjtöm a lecsepegett levet.

Nekem 1,6 liter birsalma lé lett, fantasztikusan ragacsos már így magában is. Ezt egy lábasba tettem, hozzáöntöttem fél kiló cukrot meg kifacsartam egy nagy citromot és azt is hozzáöntöttem. Beledobtam két nagy marék száraz rózsaszirmot és elkezdtem főzni. Mikor már fő egy ideje és már majdnem kész, akkor lehet látni hogy a rózsaszirmok színtelenek lesznek: az illatukat és a színüket is átadják a lekvárnak, úgyhogy én itt, ezen a ponton átszűrtem az egészet és kidobtam a szirmokat. Főzöm tovább

A kívánt sűrűséget kistányérral ellenőrzöm: már a főzés elején beteszek a hűtőbe két porcelán tányért és ilyenkor kiveszem az egyiket, majd egy keveset rácsorgatok a lekvárból és visszateszem a hűtőbe. Öt perc után megnézem hogy mi történik: ha még ugyanúgy folyik, akkor főzöm tovább, ha már "gyűrődik" amikor egy ujjamat végighúzom a közepén és nem folyik össze, akkor már jó (itt egy kép róla)

A lekvár üvegbe töltése előtt beledobok újabb egy-két marék rózsaszirmot, jól elkeverem, és így töltöm a sterilizált üvegekbe és így megy a dunsztba. Ha nem elég illatos a szirom amit kaptunk, vagy még rózsásabban szeretjük a lekvárt, akkor tehetünk bele egy kiskanál rózsavizet, de csak óvatosan, mert különben olyan mintha valami pacsulit szopogatna az ember. Sokkal finomabb úgy hogy csak kiegészíti a birsalma amúgy is rendkívül aromás, ízét, finomat a háttérből.

ezennel kezdetét veszi a citrus maraton.

kezdjük rögtön egy nagyon egyszerűvel, a kivonatokkal, egy citrom, egy narancs és egy vanília. Nálunk vaníliakivonatból nagyon sok fogy, szeretek joghurtot, tejet, kávét is ízesíteni vele, a citrom meg a narancs meg mert sok sok kezeletlenhez jutottam és miért is ne? Az meg sütikbe lesz isteni... vagy teába...

Hozzávalók:

kicsi üveg (itt: 2,5dl)

jó minőségű vodka (kb 6dl)

kezeletlen citrom és narancshéj (kb 3-3 darab)

vaníliarúd (8 szál)

Gyakorlatilag annyi az egész hogy egy pár citromot fogtam és uborkahámozóval vékonyan levágtam a héját, megtömtem egy 2,5decis kisüveget, majd ugyanezt naranccsal is megcsináltam, végül vettem a vaníliarudakat, hosszában bemetszettem és azt is egy kis üvegbe tettem, majd felöntöttem őket vodkával. Most mennek a spejz egy sötét a sarkába ázni. Időnként érdemes átrázogatni hogy jól kijöjjön az összes aroma.

A citrom meg a narancs két hétre, a vanília egy-két hónapra. A vaníliát nem is kell kiszedni, illetve mindig után is lehet tölteni: ha megmarad a sütisütés után a kikapart héj, akkor mehet bele, és kb öt szálanként akkor után is lehet tölteni egy fél deci vodkával.

ötlet

Kökény-körte-konyak.

Még karácsonykor szedtük a kökényt, a lekvár is nemsokkal utána készült, a poszt jön csak most. A kökény ugye ősszel érik, de az első fagyokat meg kell várni hogy ehető legyen, előtte nagyon fanyar. Karácsony másnapján apóséknál voltunk, a falu végén hatalmas mezőn hatalmas kökénybokrok csordultig tele. Emlékszem tavaly alig volt kökény, bezzeg most! És micsoda zamatos finomak voltak csak úgy a bokorról eszegetve!

Tavaly sima kökénylekvárt készítettem, most máshogy:

Hozzávalók:

1200g bruttó kökény

1000g bruttó körte (érett, édes, lédús. pl Vilmos)

fél citrom

400g cukor

5-6 evőkanál konyak

A kökényt alaposan megmosom majd lábasba teszem, felöntöm vízzel hogy pont ellepje és felteszem főni a fél citrommal együtt. Egy órát főzöm, majd átpasszírozom fémszitán. Ekkor kb 1000g lesz a püré amit kapok. A körtéket megpucolom (kb 800g lett) és leturmixolom, hozzáadom a kökénypüréhez és belekeverem a cukrot is.

Főzöm újabb egy órát majd a végén adok hozzá 5-6 evőkanál konyakot, alaposan elkeverem és sterilizált üvegekbe töltöm és dunsztolom.

A körte tökéletesen kiegészíti a kökényt, ami fanyar, savanykás és nincs leve, mert hasonló ízvilágú, mégis édes, selmyes, lédús. A konyak meg csak úgy...

Kacsamellhez például

immár tradíció hogy karácsonyi ajándéknak ezt készítek a családnak és barátoknak és végre az utolsó darab is eljutott a gazdájához, úgyhogy jöhet a poszt is. Most először a guszta képek, és utána egy ilyen lépésről-lépésre poszt lesz.

Libatöpörtyű! Libamáj zsírjában! Libazsír! 3:1!

Hozzávalók:

Libamáj

Libaháj (testháj és/vagy bőrös háj)

Fűszerek (borókabogyó, szegfűbors és babérlevél)

Mennyiségek: inkább arányokat tudok mondani: egy fél kiló libamájhoz kell kb 1-1,5 kg libaháj.

Libamájat veszünk, ami nem is olyan kis dolog mint gondolná az ember. Idén például hiánycikk volt, csak a harmadik alkalomra kaptunk, tavaly pedig piacon vettem és átvágtak: kacsamájat adtak el helyette és bevallom férfiasan, én még mindig nem tudom megkülönböztetni őket, pedig állítólag pofonegyszerű. Vagy bevált hentestől kell venni, vagy érdemes pl Metro-ban venni, ahol vákuumfóliázva és minőségellenőrizve kerül a pultokra. "A kevesebb több" elv itt is érvényben van: nem a legnagyobbakat kell venni, minél nagyobb, annál lufibb, a kisebbek zamatosabbak. A májakat megmossuk és egy estére jéghideg tejes vízbe tesszük ázni (kb fele-fele tej-víz és hogy ellepje)

Megvesszük a hájat. Mindig szagoljuk meg, nem szabad "szaga" lennie, főleg nem büdösnek. Egy icipici libaszaga lehet, de csak a jóízlés határán belül. Viszonylag gyorsan fel kell dolgozni, mert romlik.

Ha kevés munkát szeretnénk akkor testhájat, ha finom töpörtyűt, akkor bőrös hájat. A testháj bőrön belüli háj, a bőrös háj értelemszerűen a bőrrel együtt lévő háj. A bőrös hájból lesz finom a töpörtyű, a testháj meg sok zsírt ad. Érdemes fele-fele arányban venni, majd felkészülni: a legjobb egy fertőtlenített szemöldökcsipesz: a bőrös hájat _minden_ apró tolltól, toktól megtisztítunk, közben ellenőrizzük: "száliránnyal" szemben visszafelé simítjuk és ahol bármi van, kiszedjük. Ez nagy mennyiségnél nagy macera, de nagyon megéri, mert a libatöpörtyű nagyon finom, de ha tollas, annál nincs gusztustalanabb.

Utána kb 2*2 centis kockákra vágjuk a hájakat

és lábasba tesszük a fűszerekkel együtt (ez itt nyolc kiló libaháj, ehhez ment négy egész babérlevél, kb húsz szem borókabogyó és kb ugyanennyi szegfűbors). A fűszerek segítenek még inkább elvenni a maradék pici libaszagot, és kis aromát adnak. Feltesszük főni (ennyire ne tegyük tele a lábast, mert fel tud habzani menet közben (nekem is szét kellett szedni két lábasba menet közben)) és eleinte nagyon kavargatjuk amíg nem ereszt egy kis zsírt, majd már ott lehet hagyni lassú tűzön gyöngyözni amíg kész nem lesz. (gyakorlatilag amíg a kivett darabkák már guszta aranybarna töpörtyű)

Kb két óra kellett ennek a mennyiségnek mire készen lett, ekkor leszűrjük:

Másnap elővesszük a májakat és megfordítjuk, majd a lehető legtöbb eret megpróbáljuk kiszedni belőle, anélkül hogy szétroncsolnánk a májat. Ez elég nehéz, mert a máj úgy olvad mint a vaj. Ha terrine-t készítünk, akkor szétszedhetjük lebenyeire, de itt igyekezzünk egyben tartani a két lebenyt, inkább ne cincáljuk nagyon.

Majd lábasba tesszük őket óvatosan és felöntjük langyos szűrt zsírral:

Annyi zsírt öntök rá hogy rendesen ellepje (kb az ennyi), majd lassú tűzön felforraljuk és először fedő alatt gyöngyöztetjük negyed órát, majd megfordítjuk óvatosan a májakat és immár fedő nélkül még egy negyed órát főzzük.

Amint kész, kivesszük a májakat, üvegekbe porciózzuk. Egy fél lebeny egy fél literes üvegbe befér, a negyed literesekbe el kellett vágjam őket. (Le is mértem a májakat még így csupaszon hogy tudjam hogy mekkorák később is, mikor már a zsírtól nem látszódnak) Majd rámerünk zsírból is hogy teljesen ellepje.

Maradék zsírt is üvegekbe osztjuk, vigyázva hogy ne keverjük fel az alján a májas "zaccot".

És már csak egy éjszakát kell dermeszteni és ehetjük is.

egy szál újhagymával meg ropogós kenyérrel...