Amíg tél van, addig egzotikus lekvárok, nyáron úgyse lesz idő kísérletezni ilyenekkel. No meg nem utolsó sorban azonnal ezen a lekváron akadt meg a szemem amikor belelapoztam először Christine Ferber könyvébe. Nem egy olcsó mulatság, ráadásul nehezen lehet jó mangóhoz jutni, mert az akciós, olcsó mangók általában zöldek, utána meg inkább csak hirtelen meglottyadnak, de most még a Culinarisos drága (de általában hatalmas, zseniálisan finom "ready to eat") nagy mangói is befuccsoltak, mert valószínű fagy érhette szállítás közben, és barnultak. A lekvárba márpedig tökéletes gyümölcs kell, hiszen az eredeti íz hatványozódik sokszorosára, tehát ha közepes, vagy rossz már a kiindulási alap is, akkor szörnyű lesz a lekvár is. Nagy szerencsémre a Culinarisban voltak olyan korrektek hogy becserélték a rossz mangókat és választhattam helyette másikakat (meg biztonsági tartaléknak vettem még plusz kettőt).

Maracuját, avagy passió gyümölcsöt most ettem életember először, de elég furcsa volt, hiszen az ízét már az ember a sok maracuja-ízű ital és rostos üdítő miatt már régóta jól ismeri, ugyanakkor (szerencsére) nem sok köze van hozzá. Féltem is kicsit kóstolás előtt, hiszen én elvileg nem szeretem a maracuja ízt, de mikor megkóstoltam rájöhettem hogy igen, ez ISTENI, és most már tudom hogy mi az amit olyan harmatgyengén és szánalmasan próbálnak az "ízű" italokban utánozni... Nagy akaraterő kellett hogy ne egyem meg mind.

Hozzávalók:

10 szem maracuja

4 nagy, érett mangó, minél édesebb és egészségesebb példány (kb 1,6-1,8kg)

2 citrom leve

700 g cukor

2,5dl almapektin

Szerencsére a chiliszósz készítésekor sokkal több almapektint csináltam, és azokat is eltettem üvegekben dunsztba, így volt feleslegem amit pl itt is felhasználhattam. Ha van rá igény, csinálok a pektinről is külön posztot.

Az eredeti recepthez képest kevesebb cukrot és több citromot alkalmaztam, mert tudom hogy kissé édesebbre szokta C.F. készíteni a lekvárokat (legalábbis eddig amiket kóstoltam) mint az ízlésem.

Maracujákat felezzük, kikaparjuk a magjukat, vigyázva hogy a levét is felfogjuk közben. Mikor kaparjuk, ügyeljünk arra hogy csak a magokat kaparjuk, a tartó kis kocsánykát ne. Kanállal egyszerű. A mangót meghámozzuk, felkockázzuk és a maracuja mellé tesszük. Lábasba tesszük, belecsavarjuk a citrom levét is és hozzáadjuk a cukrot. Lassú tűzön felforraljuk, eleinte sűrűn kevergetve amíg a cukor fel nem oldódik, de utána csak óvatosan hogy ne nagyon törjük a mangót pürévé. Ha felforrt, elzárjuk. Lefedjük papírral (sütőpapírból vágunk egy akkora kört mint a lábas fedele és azt közvetlenül a készülő lekvárunk tetejére helyezzük, ezzel megakadályozva hogy bőrösödjön/oxidálódjon) illetve rátesszük a rendes tetejét is és hűtőbe tesszük egy éjszakára.

Másnap felforraljuk lassan, leszedjük a képződött habot (nagyon macerás, hiszen a magok is ott úsznak és forró) majd hozzáadjuk az almapektint és újra forraljuk, amíg át nem megy a kanál teszten (azt hiszem ezekről is készítek majd posztot). Ez elég hamar bekövetkezik, kb 5-10 perc. Üvegekbe töltjük és dunsztoljuk.

Az egész e-napi forralásos rész viszonylag gyors, úgyhogy érdemes már előre sterilizálni az üvegeket és csak melegen tartani addig,

... aztán másnap nagy gyanútlanul belekóstolunk, és döbbenten kapaszkodunk a befőttes üvegbe. Bár nem tudom miért csodálkozom, hiszen két ilyen finom gyümölcsből predesztinált volt a kulináris gyönyör... Egy kiskanál szelídített egzotikus trópusi vihar. Azt hiszem ez igazi magában-megehető lekvár. Vagy maximum egy kis tejszínfagyit tudnék elképzelni hozzá.